[Evangelium] 2005-06-29

[evangelium at communio.hu]

   2005. június 29. - Szerda, Szent Péter és Pál apostolok

   Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
   tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
   Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő  Jánosnak, van, aki Illésnek,  mások
   Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő  tovább kérdezte őket: "Hát  ti
   kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az  élő
   Isten Fia."
   Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
   és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.  Ezért
   mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
   s a pokol kapui  nem vesznek erőt rajta.  Neked adom a mennyek  országának
   kulcsait: Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
   Mt 16,13-19

   Elmélkedés:

   Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat - mondja Jézus.  Az
   egyszerű galileai halásznak nagyon sokat kellett lélekben fejlődnie ahhoz,
   hogy ezt  a nagy  feladatot rá  bízhassa az  Úr. Többször  is meg  kellett
   tapasztalnia gyarlóságát.  Be kellett  látnia  gyengeségét, és  azt,  hogy
   Jézus nélkül semmihez sem tudna kezdeni. Tanulnia kellett Jézustól, s  meg
   kellett tanulnia  a  Jézus  iránti  feltétlen  szeretetet.  De  hallgatnia
   kellett az isteni kinyilatkoztatásra is.
   Sok mindenben hasonlítunk  Péterre. Néha  mi is  bátran megindulunk  Jézus
   felé, de  aztán kicsinyhitűségünk  miatt süllyedni  kezdünk. Egyszer  első
   szavára mindent otthagyunk és  nyomába szegődünk, máskor megtagadjuk  vagy
   félve elfutunk.  Van,  amikor  csak titokban  merészkedünk  utána,  máskor
   nyíltan hitet teszünk róla.  Jézussal mi is  csodákra vagyunk képesek.  De
   vajon tud-e rám  építeni Krisztus?  Elég erős-e a  szeretetem ahhoz,  hogy
   alapozni lehessen rám? Van-e olyan hitem, hogy másokat is erősíteni tudjak
   a hitben? (his)



   Imádság:

   Aranysugárral és vérpiros rózsával
   feldíszítetted földünket, Fényszülte Fény,
   e szent napon, mert vértanúkra lelt az ég,
   s a vétkes is most bűnbocsánatot talál.

   Mennynek kulcsára, föld tanítómestere,
   világ bírái, mindenség fáklyái ők;
   kereszten ez, a másik kard által dicső,
   s az égi karban vannak már babérosan.

   Ó, boldog Róma, két ily drága vértanú
   ruházta rád saját királyi bíborát;
   nem hírneved, az ő kiváló érdemük
   tesz téged minden földi híresség elé.

   Két szent Olajfa hűségnek közös tövén,
   kérjétek Istent, hogy legyen szilárd hitünk,
   erős reményünk, és a kettős szeretet
   forrását lelve éljünk a halál után!

   A Háromságnak örök dicsőség legyen,
   és tisztelet és ujjongás és hatalom
   az Egységben, ki mindenen uralkodik
   az öröklétnek minden századain át. Ámen.