[Evangelium] 2005-06-25

[evangelium at communio.hu]

   2005. június 25. - Szombat

   Abban az időben,  amikor Jézus bement  Kafarnaumba, egy (pogány)  százados
   járult eléje,  és  így szólt:  "Uram,  szolgám bénán  fekszik  otthon,  és
   szörnyen kínlódik."  Jézus  így felelt:  "Megyek  és meggyógyítom  őt."  A
   százados ezt válaszolta:  "Uram, nem vagyok  méltó, hogy hajlékomba  jöjj,
   hanem csak egy  szóval mondd, és  meggyógyul az én  szolgám. Jómagam,  bár
   alárendelt  ember  vagyok,  katonáknak  parancsolok.  Ha  azt  mondom   az
   egyiknek: Menj! -  elmegy; a másiknak:  Jöjj ide! -  akkor hozzám jön;  és
   szolgámnak: Tedd ezt! - és megteszi."
   Amikor Jézus  ezt  hallotta,  elcsodálkozott,  és  így  szólt  kísérőihez:
   "Bizony, mondom  nektek, ekkora  hitet  senkinél sem  találtam  Izraelben.
   Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
   asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a
   választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és
   fájdalmukban csikorgatják fogukat." A századosnak pedig azt mondta  Jézus:
   "Menj, és legyen úgy, amint hitted." És meggyógyult a szolga még abban  az
   órában.
   Ezután Jézus Péter  házába ment.  Látta, hogy annak  anyósa lázas  betegen
   fekszik. Megérintette  kezét, mire  a láz  elhagyta őt.  Fel is  kelt,  és
   szolgált  neki.  Amikor  beesteledett,  sok,  ördögtől-megszállott  embert
   vittek Jézushoz.  Szavával kiűzte  a gonosz  lelkeket, és  minden  beteget
   meggyógyított,   hogy    beteljesedjék   Izajás    próféta    jövendölése:
   "Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta."
   Mt 8,5-17

   Elmélkedés:

   A mai  történetet  egy  leprás  gyógyítása  előzi  meg  az  evangéliumban.
   (Keresztelő Szent János ünnepe miatt nem azt olvastuk.) A leprás  esetében
   Jézus megmondja, hogy  a meggyógyult  pontosan tartsa meg  azokat a  zsidó
   előírásokat, amelyeket a Törvény a tisztulás esetére meghatároz.
   A százados szolgájának meggyógyításakor nincs szükséges semmilyen kötelező
   szertartásra, de még  közvetlen jézusi cselekedetre  sem, itt ugyanis  nem
   egy zsidó,  hanem  egy pogány  szolgáról  van szó.  A  pogány  katonatiszt
   tapintatosságáról tanúskodik,  hogy nem  ragaszkodik ahhoz,  hogy a  zsidó
   Jézus belépjen  házába, mert  akkor  tisztátalanná válna.  Másrészt  pedig
   megvallja méltatlanságát.
   Hitvallása  olyannyira  jelentős,  hogy  bekerült  a  szentmisébe,  és   a
   szentáldozás előtt ezeket a szavakat imádkozzuk. Méltatlanságunk  ellenére
   minden szentmisében eljön hozzánk Jézus. Hívom-e szívembe? Hogyan  fogadom
   őt? (his)



   Imádság:

   Ima a szeretet kegyelméért
   Úristen! te  annyira  szerettél  minket, hogy  egyetlenegy  Fiadat  értünk
   adtad: az ő munkája,  fáradságai, kínszenvedései által minket,  háládatlan
   és pártos  szolgáidat megváltottál.  Ezért a  te véghetetlen  szerelmedért
   kérlek, gerjeszd  fel szívemben  ama tüzet,  melyet szent  Fiad a  világra
   hozott. Írd és  oltsd be  lelkembe parancsolatodat,  melyben azt  hagytad,
   hogy téged mindenekfölött, felebarátainkat pedig mint magunkat és azon egy
   élő  testnek  tagjait  szeressük,   nemcsak  szóval  és  nyelvvel,   hanem
   valósággal és cselekedettel.
   Adjad, Úristen, hogy nemcsak jóakaróimat,  de te éretted ellenségeimet  is
   szeressem, és a te szent Fiad példáját követvén, imádkozzam tiszta szívvel
   gonosz-akaróimért. Végy ki, Uram! énbelőlem minden gyűlölséget, irigységet
   és felebarátom ellen való nehézséget; hogy a tökéletességnek köteléke,  az
   igaz szeretet lakozzék bennem, és miképpen te megbocsátod vétkeinket,  úgy
   mi is igazán megbocsássunk ellenünk vétetteknek.
   Téged pedig, Uram, oly állhatatos  és buzgó szívvel szeresselek, hogy  sem
   élet, sem halál, sem szegénység, sem gazdagság, sem öröm, sem háborúság el
   ne  szakasszon  szerelmedtől.  Ki  ne  szeretne  téged  Uram!  aki  minden
   szépségnek,  vigasságnak,   gazdagságnak,  gyönyörűségnek   elfogyhatatlan
   kútfeje vagy?  Csak  kicsiny  árnyéka  a  te  szépségednek  minden  világi
   szépség, csak  asztalodnak apró  morzsaléka  e világi  dolgoknak  jóvolta,
   melyben sok fogyatkozás van és meg nem elégítheti lelkemet. Azért térülj a
   te nyugalmadhoz, óh  én lelkem, és  csak azt szeressed,  aki minden  jóval
   betölt és megelégít.  Szeresselek téged  Uram! ki  elébb szerettél  engem.
   Örökkévaló  szeretettel  szerettél  engem  és  tennenmagadért  teremtettél
   engem;  mikor  elestem,   felemeltél  engem,   mikor  meghaltam,   viszont
   megelevenítettél engem, amaz  igaz pelikán madárnak,  a mi Urunknak  drága
   vérével.
   Mindezekért, Uram! tartozom,  hogy teljességgel neked  adjam szívemet;  és
   nem egyszer, hanem számtalanszor tartozom.  Adjad azért, én édes  Istenem!
   hogy az én  lelkem gerjedezzen és  megemésztessék szerelmedtől. Oltsd  el,
   Uram, a te szerelmed tüzével bennem a világi kívánságoknak tüzét. Lágyítsd
   meg akaratomat a te akaratodra! Keményítsd meg a világi kívánságok ellen a
   mi   szerelmes   Urunk    és   Megváltónkért,   ki    él   és    uralkodik
   mindörökkön-örökké. Ámen.