[Evangelium] 2005-06-14

[evangelium at communio.hu]

   2005. június 14. - Kedd

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Hallottátok, hogy  ezt
   mondták: Szeresd  felebarátodat  és  gyűlöld ellenségedet!  Én  pedig  azt
   mondom nektek:  Szeressétek ellenségeiteket,  tegyetek jót  azokkal,  akik
   gyűlölnek benneteket,  imádkozzatok azokért,  akik üldöznek  és  gyaláznak
   titeket, hogy gyermekei legyetek  mennyei Atyátoknak, aki fölkelti  napját
   jókra és  gonoszokra  egyaránt, és  esőt  ad  mind az  igazaknak,  mind  a
   bűnösöknek. Ha  ugyanis csak  azokat szeretitek,  akik titeket  szeretnek,
   ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak  a
   testvéreiteknek köszöntök, mi  az, amivel többet  tesztek? Nem teszik  meg
   ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a
   ti mennyei Atyátok!"
   Mt 5,43-48

   Elmélkedés:

   A Jézus által  hirdetett erőszakmentesség  itt éri el  tetőfokát. Ne  csak
   azokat szeressük, akik jók hozzánk, hanem ellenségeinket is! - mondja.  De
   miért tegyem meg ezt? Miért  kellene nekem szeretnem ellenségeimet?  Miért
   imádkozzak én azokért, akik üldöznek engem? Azért, mert ha  szembeszállnék
   a rosszal, s viszonoznám  azt, akkor nem  élne bennem Krisztus  szeretete.
   Isten tökéletes, Ő a szeretet. Nem torolja meg bűneinket, hanem irgalmasan
   megbocsát.  Jézus  szava  szerint   nekünk  erre  a  tökéletességre   kell
   törekednünk. Soha ne legyen  bennünk bosszúvágy, harag vagy  rosszindulat,
   hanem tudjunk  szeretettel  válaszolni  minden sértésre.  A  rossz  inkább
   mennyiségi jellegű: azt érezzük, hogy  sok (vagy kevés) körülöttünk. A  jó
   viszont inkább minőségi jellegű,  ezért tudunk egy  kicsiny jóval is  nagy
   rosszat legyőzni. A jóságot  mindig Isten adja  nekünk. Ne engedjük,  hogy
   legyőzzön bennünket a  rossz, hanem  az isteni jóság  uralkodjék mindig  a
   szívünkben! (his)
   
   

   Imádság:

   Móra Ferenc imája

   Virágok lélegzésével, kalászok könnyével,
   madarak reggeli énekével,
   fölszálló füst ezüstfátyolával is
   fölemelem Hozzád lelkem szavát,
   én Uram, istenem,
   Akinek keze betölt mindeneket
   az Ő áldásával.

   Akit köszönt a búzavirágok lélegzése,
   a föld párája, a pitypalattyok vetése.
   Akit illet itt minden dicséret és dicsőség.
   Akinek láthatatlan keze
   igazgatta a búzaszálat attól kezdve,
   hogy kizöldült a mag
   a föld meleg szívén.
   Aki vigyázott rá,
   hogy kősziklára ne hulljon a mag,
   hogy az ég madarai ki ne szedjék,
   hogy a mezők vad füvei
   el ne egyék-igyák előle a nap világát
   és az egek harmatát.

   Egész esztendőn keresztül
   szüntelen magasztal Téged az emberi szív
   Kelettől Nyugatig,
   naptámadattól napáldoztáig,
   mert mikor egyik szögletében aratnak,
   a másikban vetnek a földnek,
   s egyszerre készítesz magadnak dicséretet
   az ekevas nyikorgásából
   és a kasza pengéséből,
   a magvető verejtékéből,
   akitől fogant a föld méhe,
   és az anya örömkönnyéből,
   amely ráperdült az új kenyérre,
   és az anya örömkönnyéből,
   mikor az első karajt szegi
   belőle gyermekének.

   szüntelenül magasztaljanak Téged
   a föld szépségei és erői
   az emberek szívével együtt
   a Te örök dicsőségedre!