[Evangelium] 2005-06-04

[evangelium at communio.hu]

   2005. június 4. - Szombat, a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve

   Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
   Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.  Az
   ünnepnapok  elteltével  hazafelé   indultak.  A   gyermek  Jézus   azonban
   Jeruzsálemben maradt  anélkül,  hogy  szülei észrevették  volna.  Abban  a
   hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor  keresni
   kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
   Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva találtak rá a templomban,
   amint a  tanítók  közt  ült,  hallgatta és  kérdezgette  őket.  Akik  csak
   hallgatták, mind  csodálkoztak okosságán  és feleletein.  Amikor a  szülei
   meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért
   tetted ezt velünk?  Lásd, atyád  és én  bánkódva kerestünk  téged." Ő  azt
   felelte: "Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban  kell
   lennem?" Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért  velük
   Názáretbe,  és  engedelmes  volt  nekik.  Szavait  anyja  mind   megőrizte
   szívében.
   Lk 2,41-51a

   Elmélkedés:

   Jézus először zarándokolt  el a húsvéti  ünnepekre Jeruzsálembe, amely  12
   éves kortól volt kötelező. "Miért kerestetek? Hát nem tudtátok, hogy Atyám
   dolgaiban kell lennem?" - mondja  Jézus aggódó édesanyjának és  Józsefnek,
   miután az  ünnepek után  hazafelé tartva  nem találták  és visszatértek  a
   városba.
   A 12 esztendős Jézus először nyilatkoztatja ki, hogy Isten az ő Atyja. Sem
   a templomi tanítók, akik szintén hallhatták a kijelentést, sem pedig Mária
   és József  nem  értették ezeket  a  szavakat. Későbbi  tanításaiból  pedig
   feltárul számunkra, hogy milyen egységben él  az Atyával. De nem csak  azt
   nyilatkoztatja ki, hogy Isten az ő Atyja, hanem azt, is, hogy a mi Atyánk.
   Isten Atyasága  egyrészről azt  jelenti, hogy  ő az  egész  világmindenség
   forrása és mindennek  a teremtője,  másrészt, hogy  minden gyermeke  iránt
   jóságos és  szeretettel  teljes.  Jézus  bíztatására  bátran  szólíthatjuk
   Istent Atyánknak.  Minden körülmények  között bízzuk  magunkat,  életünket
   Istenre, akinek gyermekei vagyunk! (his)
   
   

   Imádság:

   Mindenkitől elhagyatva
   A magyar püspöki kar imája a trianoni döntés után

   Mindenható örök Isten!
   Mindenkitől elhagyatva,
   senkitől meg nem hallgatva,
   Hozzád fordulunk, aki senkit nem hagysz el
   és mindenkit meghallgatsz,
   hogy hallgasd meg a mi
   alázatos könyörgésünket,
   és segíts meg minket, szegény magyarokat!

   Ellenségeink lettek úrrá felettünk,
   országunkat feldarabolták,
   alkotmányunkat szétrombolták,
   királyunkat számkivetésbe hurcolták,
   minket porig aláztak,
   minden szabadságunktól megfosztottak,
   és ami romlásunkra van,
   azt parancsolják nekünk.

   A mélységből kiáltunk hozzád, urunk!
   Hallgasd meg esedezésünket,
   könyörülj rajtunk a te nagy
   irgalmasságod szerint!

   Ha a sok csapás a te büntetésed,
   amelyeket bűneinkkel vontunk magunkra,
   bocsáss meg nekünk, bűnbánóknak!

   Ha széthúzásunk oka
   nemzeti szerencsétlenségünknek,
   vezérelj minket egyetértésre!
   Ha hűségünket akartad próbára tenni,
   tekintsd gyöngeségünket
   és rövidítsd meg látogatásod idejét!

   Add a hatalmat azok kezébe,
   akik azt Tőled veszik
   és a haza javára használják!
   Adj a nemzetnek önzetlen, hűséges
   és minden áldozatra kész fiakat!
   Szerencsétlen hazánknak pedig adj jobb jövendőt!

   Nagyasszonyunk és Anyánk!
   Kelj védelmünkre,
   vedd oltalmadba örökséged,
   pártfogolj minket Szent Fiadnál,
   hogy az ő kegyelméből
   Szent István országa újra életre támadjon!
   Ámen.