[Evangelium] 2005-05-31

[evangelium at communio.hu]

   2005. május 31. - Kedd

   Egyszer néhány farizeust  és Heródes-párti embert  küldtek Jézushoz,  hogy
   szaván fogják  őt.  Azok  odamentek  hozzá,  és  megszólították:  "Mester,
   tudjuk, hogy  igazmondó vagy.  Nem befolyásol  a mások  véleménye, és  nem
   nézed az emberek  személyét, hanem  az igazsághoz híven  tanítod az  Isten
   útját. Szabad-e adót fizetni  a császárnak, vagy  nem? Fizessünk, vagy  ne
   fizessünk?" Jézus  azonban  átlátott  álnokságukon, és  ezért  így  szólt:
   "Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok  ide egy dénárt, hadd lássam!"  Erre
   odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és felirata ez?"
   Azok ezt felelték: "A császáré."  Jézus pedig így folytatta: "Adjátok  meg
   tehát a császárnak, ami a császáré,  és az Istennek, ami az Istené!"  Azok
   igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
   Mk 12,13-17

   Elmélkedés:

   Jézus korában  mindennapos kérdés  lehetett, hogy  kell-e adót  fizetni  a
   római császárnak. Azok a zsidó emberek,  akik elfogadták hogy az ország  a
   Római Birodalom tartománya, egyetértettek az adófizetéssel. Azok ellenben,
   akik elutasították a  római fennhatóságot és  önálló királyságot  akartak,
   nem fogadták el, hogy a császár adót kér tőlük. Bármelyik vélemény mellett
   foglal állást  Jézus,  azonnal  szemben  találja  magát  a  másik  csoport
   képviselőivel: ha azt  mondja szabad  adót fizetni,  akkor szemére  vetik,
   hogy zsidó létére az idegen elnyomókat támogatja, ha viszont az adófizetés
   ellen szól, akkor lázítással fogják megvádolni.
   A ravasz  kérdéssel  a két  szembenálló  csoport közé  kerül  Jézus,  akik
   "tüzelésre kész  fegyverekkel" várják  a választ.  Bármit is  mond, a  két
   csoport azonnal egymásnak esik, s  az egyetlen biztos áldozat maga  Jézus,
   akinek azonban még nem  az órája. Ő pedig,  mintha csak azt mondaná,  hogy
   mindenki szépen  tegye le  a  fegyvert, felülemelkedik  a helyzeten  és  a
   ravasz kérdésnél is ügyesebb választ ad:  Adjátok meg a császárnak, ami  a
   császáré, és  az  Istennek,  ami  az  Istené!  Akik  persze  nagy  csatára
   készültek és biztosra vették Jézus vesztét, elcsodálkoznak a feleleten  és
   eltávoznak. Nem számítottak  rá, hogy ebből  a csapdából ilyen  egyszerűen
   kikerül Jézus, aki olyan választ adott, amibe nem lehetett belekötni.
   Add nekünk, Uram, mindig a te bölcsességedet! (his)
   
   

   Imádság:

   Minden ember  számára Jézus  az Ember.  Ő a  szegények ínsége,  az  éhezők
   reménye, a  szeretők öröme.  Ő az  élő  Kenyér, akit  nem az  Őt  befogadó
   hasonít magához, hanem Ő vesz át minket, a tápláltakat, magába, titokzatos
   Testébe, hogy mindenki  mindenben Krisztus  legyen. Ő az  Ámen. Ki  Őbenne
   bízik, az üdvözül.