[Evangelium] 2005-05-30

[evangelium at communio.hu]

   2005. május 30. - Hétfő

   Jézus a szenvedését  megelőző napokban példabeszédekben  kezdett szólni  a
   főpapokhoz és a nép elöljáróihoz:  Egy ember szőlőt ültetett.  Bekerítette
   sövénnyel; pincét is ásott,  meg őrtornyot is  épített benne. Aztán  bérbe
   adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
   Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,  hogy
   beszedje a  szőlő  terméséből neki  járó  részt. Ezek  azonban  nekiestek,
   megverték, és üres  kézzel elkergették.  Ekkor másik  szolgát küldött  oda
   hozzájuk: annak betörték a fejét,  és gyalázatosan elbántak vele.  Küldött
   egy harmadikat  is:  azt  megölték.  Küldött  aztán  még  többet:  közülük
   egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek.  Ezután már csak az  egyetlen
   fia maradt,  akit nagyon  szeretett. Végül  őt küldte  hozzájuk, mert  így
   gondolkodott: "A fiamat csak becsülni fogják." A szőlőmunkások azonban így
   biztatták egymást: "Itt az  örökös. Gyerünk, öljük meg,  és mienk lesz  az
   öröksége!" Nekiestek tehát,  megölték, és kidobták  a szőlőből. Vajon  mit
   tesz majd  erre a  szőlő ura:  Elmegy, elpusztítja  a szőlőmunkásokat,  és
   másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
   A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
   Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
   Erre el akarták  fogni Jézust,  de féltek a  néptől. Megértették  ugyanis,
   hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
   Mk 12,1-12

   Elmélkedés:

   A  szőlőmunkásokról  szóló   példabeszédben  az  emberiség   üdvtörténetét
   ismerhetjük fel. A  szőlősgazda a mennyei  Atya, aki gondviselő  jóságában
   megteremtette a  világot, s  művelésre  átadta az  embernek.  Időről-időre
   elküldte szolgáit, a prófétákat,  akik figyelmeztették az embereket,  hogy
   nem tulajdonul a szőlőskert,  hanem ők Isten munkásai  a földön. Isten  az
   egész világ  Ura, és  ezt az  uralmat  az ember  soha nem  szerezheti  meg
   magának. A prófétákat megölték, s az Isten által újra és újra  felajánlott
   szövetséget megszegték.  A végső  időkben -  mivel nem  akarta az  emberek
   vesztét -  Isten elküldte  egyszülött  Fiát, Jézus  Krisztust, de  őt  sem
   kímélték.
   A nép vallási vezetői megértették, hogy a gyilkos szőlőmunkásokról mondott
   beszéd valójában  róluk  szól.  Az  ő elődeik  szegték  meg  a  szövetségi
   hűséget, megölték a prófétákat, s most ők azok, akik Jézus életére törnek.
   Mindez  az  üdvtörténet  része,  tehát  Isten  üdvözítő  szándéka  szerint
   történt. Krisztus az  elmozdíthatatlan szegletkő, akire  a megváltás  műve
   épül. Nagy ára van megváltásunknak: Isten Fiának kellett meghalnia  ahhoz,
   hogy  mi  megszabaduljunk  a  bűn  szolgaságából  és  a  haláltól.  Az   ő
   feltámadása révén juthatunk el az Atyához. (his)
   
   

   Imádság:

   Szenvedés
   Kit Isten nagyon szeret, azt méltónak találja, hogy sok szenvedést  mérjen
   rája. Kinek még kicsiny  a szeretete, arról  látja, hogy kevés  szenvedést
   bír el. -- Istennel való egyesüléshez csak az egyszerűség és alázat  vezet
   el.
   Nagy Szent Teréz
   

   ________________________________

   Aktuális:
   Június 4-én  missziós napot  rendez a  balatonalmádi Szent  Imre  plébánia
   közössége.
   [1]A missziós nap programja itt olvasható

References

   Visible links
   1. http://www.magyarkurir.hu/?m_op=view&id=4470