[Evangelium] 2005-05-27

[evangelium at communio.hu]

   2005. május 27. - Péntek

   Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
   templomba.  Ott  körülnézett,  és   mindent  szemügyre  vett.  Mivel   már
   esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába.
   Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott  egy
   zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De
   amikor odaért, csak  leveleket talált rajta,  mert még nem  érkezett el  a
   fügeérés ideje. Ekkor  így szólt:  "Senki se egyék  rólad gyümölcsöt  soha
   többé!" Tanítványai is hallották ezt.
   Nemsokára Jeruzsálembe  érkeztek.  Jézus  bement a  templomba,  és  kezdte
   kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a
   galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit
   is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: "Hát nem azt
   tanítja az Írás: Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi  majd?
   Ti pedig rablók barlangjává  tettétek." Amikor a  főpapok és az  írástudók
   értesültek  erről,  azon  tanakodtak,  miképpen  okozzák  vesztét.  Féltek
   ugyanis  tőle,  mert   az  egész  nép   lelkesedett  tanításáért.   Amikor
   beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
   Másnap reggel, amikor  a fügefa  mellett vitt  el az  útjuk, látták,  hogy
   tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá:
   "Mester, nézd,  a  fügefa,  amelyet  megátkoztál,  elszáradt!"  Jézus  ezt
   válaszolta nekik: "Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha  valaki
   azt mondja a  hegynek: Emelkedjél föl,  és vesd magad  a tengerbe, és  nem
   kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az  valóban
   úgy is lesz.  Azért mondom  nektek, bármit  kértek imádsággal,  higgyétek,
   hogy megkapjátok, és  el is  nyeritek. Amikor  pedig imádkozni  készültök,
   bocsássatok  meg  annak,  akire  nehezteltek,  hogy  mennyei  Atyátok   is
   megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti  nem bocsátotok meg egymásnak,  mennyei
   Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket."
   Mk 11,11-26

   Elmélkedés:

   A  kereskedő  kiűzésének   és  a   jeruzsálemi  templom   megtisztításának
   történetét keretbe foglalja a  fügefa megátkozásának elbeszélése.  Mindkét
   esetben Jézus türelmetlenségével, sőt, haragjával találkozunk, amit  hiába
   is próbálnánk szépíteni vagy letagadni.
   Teljesen jogos Jézus felháborodása amiatt, hogy a kereskedő, pénzváltók és
   galambárusok  még  Isten  házát  sem  tisztelik,  és  azt  vásárcsarnoknak
   használják. Legfeljebb azt kérdezhetnénk meg az esettel kapcsolatban, hogy
   miért várt  eddig  Jézus, hiszen  korábban  is járt  a  templomban,  akkor
   lehettek  ott  kereskedők,  de  békén  hagyta  őket.  Most  miért  ennyire
   türelmetlen?
   A fügefa  esetében viszont  látszólag kevésbé  jogos Jézus  felháborodása,
   hiszen még nincs itt a fügeérés ideje,  s a tavasz kezdetén még nem  lehet
   érett gyümölcsöket találni egyetlen fán sem.
   Mindkét történet azt jeli,  hogy egy egészen új  idő kezdődik. Nem  szabad
   elfelejtenünk, hogy Jézus megváltó halála előtti napokban játszódnak  ezek
   az   események.   Elérkezett   Jézus   ideje,   közeledik   a    megváltás
   beteljesedésének pillanata.  Nem volna  helyes  tovább tűrni  a  méltatlan
   cselekedeteket a templomban, s ha a fák nem is teremnek éppen  gyümölcsöt,
   most érkezett el az  üdvösség ideje. Minden embernek,  nekünk is, el  kell
   számolnunk Isten előtt  és meg  kell mutatnunk,  hogy milyen  gyümölcsöket
   teremtünk. Ennek  idejét azonban  nem mi  határozzuk meg.  Legyünk  mindig
   készek a  végső találkozásra,  és  szüntelenül teremjük  a  jócselekedetek
   gyümölcsét! (his)
   
   

   Imádság:

   Micsoda szív  Jézus Szíve!  A szeretetnek  micsoda óceánja  van benne  és,
   ömlik ki belőle az egész földkerekségre! Óh minden szeretetnek bőséges  és
   kiapadhatatlan   forrása!    Óh   minden    istentiszteletnek   mély    és
   kimeríthetetlen kútfeje! Óh minden szívnek isteni központja!... Óh  Jézus,
   engedd meg, hogy imádhassalak  téged lényed belsejében, hogy  imádhassalak
   áldott lelkedben, hogy imádhassam Szívedet,  amelyet ma reggel is  láttam.
   Szeretném leírni, de  nem tudom,  annyira elragadó. Úgy  láttam, mint  egy
   eget, amely telve van világossággal, szeretettel, hálával,  dicséretekkel.
   Magasztalta Istent, dicsérve emlegette nagyságát és felségét.