[Evangelium] 2005-05-26

[evangelium at communio.hu]

   2005. május 26. - Csütörtök

   Tanítványaival Jézus Jerikóba  érkezett. Amikor tanítványainak  és a  nagy
   tömegnek a  kíséretében  elhagyta Jerikót,  egy  vak koldus,  Timeus  fia,
   Bartimeus ott ült az  útszélen. Hallva, hogy  a názáreti Jézus  közeledik,
   elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Többen  szóltak
   neki, hogy  hallgasson,  de ő  annál  hangosabban kiáltotta:  "Dávid  fia,
   könyörülj rajtam!
   Jézus  megállt,  és  így  szólt:  "Hívjátok  ide!"  Odaszóltak  a  vaknak:
   "Bátorság! Gyere, téged  hív!" Az eldobta  köntösét, felugrott és  odament
   Jézushoz. Jézus megkérdezte:  "Mit akarsz,  mit tegyek veled?"  A vak  ezt
   Felelte: "Mester, hogy lássak." Jézus erre így szólt hozzá: "Menj, a hited
   megmentett téged." Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az
   úton.
   Mk 10,46-52

   Elmélkedés:

   Bartimeus, a  vak koldus  hangosan  kiabál és  Jézus segítségét  kéri.  Az
   emberek el akarják némítani. Ne kiabálj! Ne csinálj itt feltűnést!  Maradj
   már csendben! Mit ordibálsz itt, amikor "látod", hogy senki se figyel rád!
   - ilyeneket és hasonlókat mondhattak neki.
   Bartimeus pedig azt gondolhatta magában, hogy nem elég a vaksága, még  azt
   is akarják, hogy néma legyen! Na, már csak ez hiányzott neki! A "jóakarók"
   olajat öntöttek  a  tűzre.  Nem  marad  csöndben,  hanem  még  hangosabban
   kiáltozik. Azt akarja,  hogy ha  ő nem  is láthatja  az Urat,  és nem  tud
   odamenni hozzá,  legalább  Jézus  hallja  meg  a  kiáltozását.  Hogyan  is
   várhatták az őt csendesítők, hogy nyomorék létére ne tegyen meg mindent  a
   gyógyulásáért!? Jézus irgalmáért  esedezik hangos  szóval, mert  bizonyára
   hallotta, hogy az Úr már több embert csodásan meggyógyított, s most  abban
   reménykedik, hogy  rajta is  segít. Tudja,  hogy most  van itt  számára  a
   gyógyulás lehetősége, ezt a pillanatot kell kihasználnia, mert Jézus talán
   soha többet nem fog arra járni. Ha  most némán a háttérbe húzódik és  szót
   fogad az őt csitítóknak,  és engedi Jézus  továbbmenjen, akkor örökre  vak
   marad,  és  élete  végéig   bánkódhat,  hogy  elszalasztotta  élete   nagy
   lehetőségét.
   A  történet  kapcsán   egy  külön  elmélkedést   is  megérne  az   először
   csendesítők,  majd   bátorítók   viselkedése,   de   ma   maradjunk   csak
   Bartimeusnál! Kiáltozásának  eredményeként  odamehet  Jézushoz,  s  miután
   elmondhatja, hogy látni szeretne és hiszi, hogy Jézus képes meggyógyítani,
   azonnal visszanyerte látását.
   Amikor szükségünk van Isten segítségére, ne engedjünk a kísértésnek,  hogy
   úgysem figyel  ránk, és  ne  hallgassunk azokra,  akik el  akarnak  minket
   némítani! Hangosan hívjuk segítségül Jézust, aki odahív magához, s  csodát
   tesz velünk, ha hiszünk benne. (his)
   
   

   Imádság:

   Járuljunk hát a Jézus Szívéhez, a magasztos Szívhez, a titokzatos Szívhez;
   a Szívhez, mely mindennel gondol és mindent tud-érez; a Szívhez, a mindent
   szeretőhöz! Szeretet-tűzben  emésztődik,  legyünk mi  is,  járulva  Hozzá,
   szívszerűek.
   Szent Bernát