[Evangelium] 2005-05-23

[evangelium at communio.hu]

   2005. május 23. - Hétfő, Boldog Apor Vilmos püspök és vértanú

   Abban az  időben,  amikor Jézus  útnak  indult, odasietett  hozzá  valaki,
   térdre borult  előtte,  és úgy  kérdezte:  "Jó Mester!  Mit  tegyek,  hogy
   elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: "Miért mondasz engem  jónak?
   Senki sem  jó, csak  az Isten.  Ismered  a parancsokat:  Ne ölj!  Ne  törj
   házasságot! Ne lopj! Ne  tanúskodj hamisan! Ne  csalj! Tiszteld apádat  és
   anyádat!" Ekkor az így válaszolt:  "Mester, ezeket mind megtartottam  kora
   ifjúságomtól fogva."  Jézus  ránézett  és megkedvelte.  Ezt  mondta  neki:
   "Valami hiányzik  még  belőled.  Menj,  add el,  amid  van,  oszd  szét  a
   szegények közt,  és így  kincsed  lesz az  égben.  Aztán gyere  és  kövess
   engem!" Ennek hallatára ő elszomorodott,  és leverten távozott, mert  nagy
   vagyona volt.
   Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen  jut
   be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus
   azonban megismételte: "Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az  Isten
   országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni
   az  Isten  országába."  Azok  még  jobban  csodálkoztak,  és  kérdezgették
   egymást: "Hát  akkor ki  üdvözülhet?" Jézus  rájuk nézett,  és  folytatta:
   "Embernek  lehetetlen   ez,  de   Istennek  nem.   Mert  Istennek   minden
   lehetséges."
   Mk 10,17-27

   Elmélkedés:

   A gazdag ifjú elszomorodott és  leverten távozott, amikor Jézus azt  kérte
   tőle hogy adja el mindenét, mert nagy vagyona volt. Hiába ismerte kiválóan
   és tartotta meg a törvényeket, amelyek az örök élet felé segítették volna,
   a gazdagság  elvette  szabadságát,  bilincsbe verte  és  bezárta  a  füldi
   életbe, elvéve tőle az örök üdvösség felé törekvés vágyát.
   Mennyi földi dolog  - köztük  a gazdagság  is -  köti le  az embereket  és
   fékezi erőiket, amellyel a mennyország felé haladnak! A mai evangéliumból,
   a gazdag ifjú  történetéből megértjük, hogy  az üdvözüléshez nem  elegendő
   Isten törvényeinek  ismerete vagy  az istenhit  szóbeli megvallása,  hanem
   szükséges az evilági dolgoktól  való teljes szabadság  is. Aki az  odafönt
   valókat keresi, és aki az ég felé törekszik, annak nem szabad ragaszkodnia
   ehhez a világhoz.
   Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a gazdagság önmagától rossz, de
   látnunk kell, hogy komoly akadály lehet. De az is igaz, hogy az sem jó, ha
   az  ember  teljes  nyomorúságban  él.   Ezért  az  a  legbölcsebb,  ha   a
   Példabeszédek  könyve  szavaival  ezt  imádkozzuk:  "Se  szegénységet,  se
   gazdagságot ne adj nekem, Uram! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy
   jóllakva meg ne  tagadjalak. El  se szegényedjek,  hogy ne  lopjak, és  ne
   gyalázzam  Istenem  nevét!"  (Péld  30,8-9)  Mindent  Isten   adományaként
   fogadjunk és tanuljuk meg a földi javak helyes használatát! (his)
   
   

   Imádság:

   Fölajánljuk Fölségednek  ezt  a  tiszta,  szent  és  szeplőtelen  áldozati
   adományt, az örök élet  szent Kenyerét és az  örök üdvösség kelyhét.  Nézd
   kegyes és jóságos szemmel, és fogadd el, amint elfogadtad igaz szolgádnak,
   Ábelnak ajándékát, ősatyánknak,  Ábrahámnak áldozatát, és  azt a szent  és
   szeplőtelen áldozati  adományt, amelyet  főpapod, Melkizedek  mutatott  be
   Néked.'
   Szentmise, I. kánon