[Evangelium] 2005-05-21

[evangelium at communio.hu]

   2005. május 21. - Szombat

   Abban az időben kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a  kezét.
   A tanítványok  azonban  elutasították  őket. Amikor  Jézus  meglátta  ezt,
   megharagudott,  és   ezt  mondta   nekik:  "Engedjétek   hozzám  jönni   a
   gyermekeket, és  ne tiltsátok  el őket,  mert ilyeneké  az Isten  országa.
   Bizony, mondom nektek:  Aki nem úgy  fogadja az Isten  országát, mint  egy
   gyermek, nem megy  be oda."  Azután ölébe  vette a  gyermekeket, és  kezét
   rájuk téve, megáldotta őket.
   Mk 10,13-16

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumi történetben Jézus gyermekeket állít elénk példaképül.  A
   kisgyermekek  természetes  tulajdonsága,  hogy  megbíznak  szüleikben   és
   biztonságban érzik magukat mellettük.  Ezért kívánkozik vissza a  csecsemő
   az idegen kezek közül édesanyja  karjaiba, vagy veszély esetén odabújik  a
   szoknyája mellé. A gyerek a játék közben, amikor édesapja a magasba emeli,
   biztonságban érzi magát, mert tudja, hogy nem fogják ledobni, vigyáznak rá
   Tudjuk,  hogy  nem  csak  szüleink,  hanem  Isten  gyermekei  is  vagyunk.
   Megkeresztelésünktől fogva mindannyian Isten gyermekei  vagyunk és Ő a  mi
   mennyei Atyánk. Tudjuk, hogy vigyáz ránk, gondoskodik rólunk, és mindig  a
   javunkat, a boldogságunkat  akarja. Atyánk  mellett biztonságban  vagyunk,
   aki otthont biztosít számunkra a mennyországban.
   Fogadjuk gyermeki bizalommal ezt az isteni gondviselést, hiszen Isten a mi
   mennyei Atyánk.  Bízzuk  rá  életünket! Jó,  gondviselő  Atyaként  emel  a
   magasba, magához minket. (his)
   
   

   Imádság:

   Imádság szeretetért
   Uram Jézus Krisztus, esengek: olvasszon föl magába
   Szerelmed lángoló, édes mézzel-folyó nagy hatalma!
   Hogy szerelmed szerelmébe haljak bele;
   mert szerető szereteted értem kínhalált szenvedett.
   Assisi Szent Ferenc