[Evangelium] 2005-05-20

[evangelium at communio.hu]

   2005. május 20. - Péntek

   Egy alkalommal Jézus  útra kelt  Kafarnaumból, és Júdea  határába ment,  a
   Jordán túlsó  partjára. Ott  ismét nagy  tömeg sereglett  köréje, ő  pedig
   szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz,  és
   megkérdezték: "Szabad-e a férjnek elbocsátania feleségét?" Próbára akarták
   ugyanis tenni.  Ő  azonban  kérdéssel válaszolt:  "Mit  parancsolt  nektek
   Mózes?" Azt  felelték:  "Mózes  megengedte, hogy  válólevelet  írjunk,  és
   elbocsássuk őt." Jézus  folytatta: "A  ti szívetek  keménysége miatt  írta
   nektek ezt a parancsot. Isten  azonban kezdetben, a teremtéskor férfit  és
   nőt alkotott.  Az  ember  ezért  elhagyja  apját,  anyját,  a  feleségéhez
   csatlakozik, és ketten egy  test lesznek. Ettől kezdve  már nem két  test,
   hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!"
   Tanítványai otthon ismét megkérdezték őt erről. Ezt válaszolta nekik: "Aki
   elbocsátja feleségét  és mást  vesz el,  házasságtöréssel vét  ellene.  Ha
   pedig a feleség hagyja el  férjét, és máshoz megy, szintén  házasságtörést
   követ el."
   Mk 10,1-12

   Elmélkedés:

   Az  evangéliumi  elbeszélés  szerint  a  Jézussal  vitatkozó  törvénytudók
   megengednék  a   válást,  ő   azonban  határozottan   elutasítja  azt   és
   házasságtörésnek  tekinti.  Mi  a  farizeusok  és  Jézus  véleménye  közti
   különbség igazi gyökere? A különbség lényege abban van, hogy a  farizeusok
   az emberi  törvényre hivatkoznak,  ami  időközben sokat  változott,  Jézus
   viszont az  isteni törvényre  és Isten  eredeti szándékára  a  házassággal
   kapcsolatban. Látjuk,  hogy az  emberi  törvények, miközben  változnak  és
   alkalmazkodnak a kor követelményeihez, sokszor eltérnek Isten törvényétől.
   Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és  szívünkbe
   írta törvényét, ezért minden teremtett ember elsődleges kötelessége,  hogy
   keresse Teremtőjét,  felfedezze a  szívébe vésett  isteni törvényeket,  és
   azok szerint alakítsa életét. Előfordul, hogy az ember felismeri ugyan  az
   isteni törvényt, de mivel annak  megtartását nehéznek tartja, kitalálja  a
   kivételeket, azaz  azokat az  eseteket, amikor  nem alkalmazza  az  isteni
   parancsokat. Következő  lépésként aztán  az  ember a  kivételeket  törvény
   szintjére emelve megalkotja a saját törvényeit, amelyek természetesen  már
   nagyon messze vannak Isten eredeti akaratától.
   Amikor emberi hivatásunkat keressük, akkor mindig Isten eredeti  szándékát
   kell kutatnunk, amelyet valójában a szívünkben hordozunk. Mivel az ember a
   teremtést követően az évszázadok során már nagyon messze került  Istentől,
   ezért Isten,  az ő  Fiát,  Jézus Krisztust  küldte  el hozzánk,  akinek  a
   személyében  megmutatta,  hogyan  kell  az  embernek  élnie.   Krisztustól
   tanuljuk meg, hogyan kell életünk  folyamán Istent keresnünk és a  Teremtő
   Atya felé haladnunk. (his)
   
   

   Imádság:

   Óh nagy Isten, Te elég voltál magadnak öröktől fogva. Az Atya elég volt  a
   Fiúnak  és  a  Fiú  az  Atyának.   Hát  ne  lennél  elég  nekem,   szegény
   teremtményednek: Te, aki  oly nagy  vagy, nekem, aki  oly kicsiny  vagyok!
   Benned megtalálok mindent,  amit óhajthatok.  Elég nekem, ha  Te az  enyém
   vagy. Ez bőségesen, kicsordulón betölti minden vágyamat.
   Add hát nekem magad, mint én  neked adom magamat, én Istenem! Magadat  add
   nekem!  Kegyelmednek  mennyei  munkája  szívemben  oly  bensőséges,  olyan
   jelenvaló, oly  mindent átjáró,  amilyen munkálkodásod  az egész  világon.
   Benne vagy  minden képességemben,  minden hajlamomban,  minden  tervemben,
   minden művemben.  Erősíts  hát,  óh  hatalmas  Isten  bensőséges  erőddel,
   vigasztalj állandó  békéddel,  tölts  arcod  szépségével,  világosíts  meg
   teremtetlen  fényességeddel,   tisztíts  meg   kimondhatatlan   szentséged
   illatával. Engedd, hogy  elmerüljek benned, adj  innom kegyelmed  árjából,
   amennyire egy halandó ember ezt  kívánhatja, abból az áradatból, amely  az
   Atyából és  a Fiúból  forrásozik, a  valódat tükröző  örökkévaló  Szeretet
   kegyelméből. Ámen.
   Newman bíboros