[Evangelium] 2005-05-16

[evangelium at communio.hu]

   2005. május 16. - Hétfő

   Amikor a színeváltozás  hegyéről Jézus  visszatért tanítványaihoz,  látta,
   hogy nagy tömeg tolong körülöttük,  és írástudók vitatkoznak velük.  Amint
   az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe  siettek
   és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: "Miről vitatkoztok  velük?"
   Valaki a  tömegből így  felelt neki:  "Mester! Elhoztam  hozzád a  fiamat.
   Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti,
   földhöz vágja. Habzik  a szája,  fogait csikorgatja  és megmerevedik.  Már
   kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."
   Jézus így válaszolt: "Ó, hitetlen  nemzedék! Meddig maradjak még  veletek?
   Meddig tűrjelek titeket?  Vezessétek hozzám a  gyermeket!" Erre  odavitték
   hozzá. Mihelyt a  gonosz lélek meglátta  Jézust, tüstént elkezdte  ide-oda
   rángatni a fiút,  az pedig a  földre zuhant, és  habzó szájjal  vonaglott.
   Jézus megkérdezte  a fiú  apját: "Mióta  szenved ebben  a bajban?"  Ő  azt
   felelte:  "Gyermekkora  óta.  A  gonosz  lélek  gyakran  tűzbe  és   vízbe
   taszította, hogy elpusztítsa.  Ha valamit  tehetsz, szánj  meg minket,  és
   segíts rajtunk!"
   Jézus így felelt neki: "Ha  valamit tehetsz? Minden lehetséges annak,  aki
   hisz!" Erre a fiú  apja azonnal felkiáltott: "Hiszek,  Uram, segíts az  én
   hitetlenségemen!" Amikor  Jézus látta,  hogy egyre  nagyobb tömeg  verődik
   össze, ezekkel a szavakkal parancsolt  rá a tisztátalan lélekre: "Te  néma
   és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne  térj
   belé!" Erre  (a  gonosz lélek)  összevissza  rángatta a  fiút,  és  hangos
   kiáltással kiment belőle. A fiú olyan  lett, mint a halott. Többen meg  is
   jegyezték: "Meghalt!" Jézus azonban  megragadta kezét, és felsegítette.  A
   fiú talpra állt.
   Amikor azután Jézus hazaérkezett, és  egymás között voltak, a  tanítványok
   megkérdezték: "Mi  miért nem  tudtuk kiűzni  a gonosz  lelket?" Jézus  így
   felelt: "Ezt a fajtát  semmi mással nem lehet  kiűzni, csak imádsággal  és
   böjtöléssel."
   Mk 9,14-29

   Elmélkedés:

   Az evangéliumi beszámolók  szerint az emberek  sokféle kéréssel  fordultak
   Jézushoz. A legtöbben  azért keresték  őt, hogy  tanítását hallgassák,  de
   emellett  nagyon  sokan  azért  mennek  hozz,  hogy  a  testi  vagy  lelki
   betegségből gyógyulást nyerjenek.
   A mai  evangéliumban  egy  olyan  esetről  van  szó,  amikor  a  gyógyítás
   reményében egy apa viszi  Jézushoz a fiát, akit  gyermekkora óta gyötör  a
   gonosz lélek. A  tanítványok hiába próbálkoztak  a kiűzésével, nem  jártak
   eredménnyel, ezért az egyedüli remény Jézus marad az apa és beteg gyermeke
   számára. A  gyógyulásnak most  is  - mint  általában Jézus  más  csodáinak
   eseteinél - a feltétele a hit, mert "minden lehetséges, annak, aki hisz".
   Mi is sokszor sikertelenül küzdünk a rosszal szemben, de kevésnek bizonyul
   az erőnk. Hiába  próbálunk felülkerekedni rossz  szokásainkon, nem  tudjuk
   azokat legyőzni. Az ilyen esetekben merünk-e Jézushoz fordulni, hogy  tőle
   kérjünk segítséget? Hisszük-e, hogy  tud rajtunk segíteni? Hiszem-e,  hogy
   Jézus azért,  jött a  világba, hogy  minden embert  meggyógyítson a  lélek
   betegségétől és megszabadítson a bűntől? Hiszek-e a megbocsátásban,
   Jézus engem is megváltott és új  életre hív. Olyan életre, amelyben nem  a
   bűn, nem a gonosz  lélek, nem a rossz  uralkodik rajtam, hanem életem  ura
   Jézus Krisztus. (his)
   
   

   Imádság:

   Hajnali himnusz (Lucis largitor splendide)

   Te fényes fény-osztó Urunk!
   kinek szelíd sugárinál
   éj elsuhantán nappalunk
   elárad s minden fölvirrad.

   Világnak igaz fényhozó!
   nem az, ki holmi égitest-
   jövést kis fénybe megjelez
   csekélyke ,,hajnalcsillagzó''.

   De minden Napnál ragyogóbb,
   Magad Te: fény és nappal is!
   Lelkünkön legbelsőbb zugot
   átjársz, sugárral földerítsz.

   Állj mellénk, minden-Alkotó,
   Atyád fényének szent dicse,
   kinek kegyelme-jöttire
   kitárul szívek rejteke.

   És telve Tüzes Lelkeddel,
   magával hordja Istenét,
   hogy álnok üdv-elragadó
   pokol cselén ne sebzené!

   Hogy evilági gondokon
   amikre élet rászorít,
   minden bűnöktől szabadon
   hű Törvényidbe' járjunk itt...

   Szűz lelkiség: vásott-zilált
   test kéjeit tiporja szét!
   A tiszta testnek Templomát
   Szent Lélek óvja, s tűzhelyét!

   Remélik ezt esdő szavak,
   ezt fogadalmi áldozat,
   hogy hajnal fénye hasson át
   vigyázva minden éjszakát.
   Szent Hilárius