[Evangelium] 2005-05-05

[evangelium at communio.hu]

   2005. május 5. - Csütörtök

   Búcsúbeszédében Jézus így szólt  tanítványaihoz: "Még egy  kis idő és  már
   nem láttok engem, és  ismét egy kis idő  és viszontláttok engem, (mert  az
   Atyához megyek.)"  Tanítványai  erre  így tanakodtak:  "Mit  akar  mondani
   ezzel: Még egy kis idő  és már nem láttok engem,  és ismét egy kis idő  és
   viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy:  Még
   egy kis  idő? Nem  értjük, mit  beszél." Jézus  észrevette, hogy  kérdezni
   akarják, így szólt tehát hozzájuk: "Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még
   egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok
   engem? Bizony, bizony, mondom  nektek: Sírni fogtok  és jajgatni, a  világ
   pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul."
   Jn 16,16-20

   Elmélkedés:

   Jézus búcsúbeszédében az  apostolok előzőleg  azt nem  értették, hová  fog
   menni mesterük. Miután megtudták,  hogy Jézus az  Atyához tér vissza,  egy
   újabb rejtéllyel találják magukat szemben, amikor Jézus arról beszél, hogy
   "egy kis idő"  múltán nem  fogják látni őt,  majd ismét  eltelik "egy  kis
   idő", és viszontláthatják őt. A beszédtől számítva, amely nagycsütörtökön,
   az utolsó vacsorán hangzott el, valóban csak egy kevés idő telik el  Jézus
   nagypénteki haláláig, amikortól nem látják őt. Aztán újra egy kevés idő, s
   Jézus harmadnapra feltámad a halálból, s viszontlátják őt.
   Számunkra is lehetnek olyan órák vagy  napok, amikor nem látjuk Jézust,  s
   amikor  lelkünk   nem   annyira   érzékeny   sugallatainak   befogadására.
   Valószínűleg ilyenkor nem is  ő távozik el tőlünk  vagy hallgat, hanem  mi
   figyelünk helyette másra. Milyen jó lenne, ha ez mindig csak "egy kis idő"
   volna! Ha  érezzük hiányát,  teremtsünk  csendet magunkban,  s csak  az  ő
   szólítására figyeljünk. (his)
   
   

   Imádság:

   Aranyszájú Szent János: Sem méltó, sem érdemes

   Uram, Istenem, tudom, hogy sem méltó,
   sem érdemes nem vagyok arra,
   hogy lelkem hajlékába jöjj,
   mert egészen puszta az és üres,
   s nincs benne számodra hely,
   hová fejedet lehajtsd.

   Ám amint a magasságból
   érettünk leszállva megaláztad magad,
   ereszkedj le most az
   én alacsonyságomhoz is!

   Legyen inkább legszentebb
   tested és véred parazsa
   megszentelődésem, felvilágosulásom,
   megalázott lelkem és testem egészsége!

   Légy segítőm és oltalmam,
   vezéreld életemet békességben,
   tégy méltóvá, hogy egykoron
   szentjeid között a te jobbod felől álljak,
   szeplőtelen Anyád,
   a szolgálatodra álló tiszta szellemek,
   és összes szentjeidnek imái
   és könyörgései által,
   kiket öröktől fogva kedvelsz!
   Ámen.