[Evangelium] 2005-04-30

[evangelium at communio.hu]

   2005. április 30. - Szombat

   Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt övéihez:  "Ha  a világ  gyűlöl  titeket,
   tudjátok meg:  engem  előbb  gyűlölt. Ha  a  világból  volnátok,  szeretne
   titeket  a  világ,  mint  övéit.  De  ti  nem  vagytok  a  világból,  mert
   kiválasztottalak titeket  a világból;  ezért  gyűlöl benneteket  a  világ.
   Emlékezzetek vissza tanításomra:  nem nagyobb  a szolga  uránál! Ha  engem
   üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották,  a
   tiéteket is megtartják. Mindezt miattam  teszik veletek, mert nem  ismerik
   azt, aki küldött engem."
   Jn 15,18-21

   Elmélkedés:

   Aki  Krisztus  tanítványa  akar  lenni,  annak  ugyanazt  a  sorsot   kell
   vállalnia, mint amilyen  az övé  volt. Az evangéliumokban  több helyen  is
   találkozunk azzal, hogy nem mindenki hallgatja hittel és fogadja el  Jézus
   tanítását.  Vannak   olyanok,  akik   nem   ismerik  fel   Krisztusban   a
   világosságot, mert jobban  szeretik a  sötétséget, s nem  akarják az  igaz
   Istent megismerni, aki  Jézus személyén keresztül  mutatja meg önmagát  az
   embereknek. Vannak  emberek,  akik  elfordulnak  tőle,  s  nem  hallgatják
   tovább, sőt olyanok  is, akik  nyíltan szembefordulnak vele  és a  vesztét
   akarják.
   Ha vállaljuk Krisztus sorsát,  akkor el kell  fogadnunk az elutasítást,  a
   meg nem  értést vagy  néha  a nyílt  bántalmazásokat  is. Egy  fiatal  pap
   barátommal történt, hogy leköpték az utcán, amikor éppen reverendában ment
   és gúnyos megjegyzéseket tettek  rá (bizonyára többekkel előfordult  már).
   De ezek  után  nem  mondta azt,  hogy  soha  többé nem  fogja  felvenni  a
   reverendáját, hanem Jézusért alázattal elviselte, akit szintén kigúnyoltak
   és leköpdöstek.
   Ne  értékeljük  túl  magunkat!  Sok  minden  nem  is  nekünk,  nem  a   mi
   személyünknek, hanem rajtunk keresztül Jézusnak szól. Vállalom-e  ugyanazt
   a sorsot, amiben neki része volt? (his)
   
   

   Imádság:

   Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg  bennünket arra; hogy helyesen  kérjük
   tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
   minden viharvert  lélek csendes  kikötője! Mutasd  meg az  irányt,  amerre
   mennünk kell!  Újítsd  meg  bennünk az  engedelmesség  lelkületét!  Lelked
   zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami  igaz
   javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben  folyton
   örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek!