[Evangelium] 2005-04-16

[evangelium at communio.hu]

   2005. április 16. - Szombat

   Abban az időben,  amikor Jézus  Kafarnaumban az  élet kenyeréről  beszélt,
   tanítványai közül, akik (szavait)  hallották, többen azt mondták:  "Kemény
   beszéd  ez.   Ugyan  ki   hallgatja?"   Jézus  tudta,   hogy   tanítványai
   méltatlankodtak miatta,  azért  így  szól  hozzájuk:  "Ez  megbotránkoztat
   titeket? Hát ha  majd azt  látjátok, hogy  az Emberfia  fölmegy oda,  ahol
   azelőtt volt! A Lélek az,  ami életre kelt, a  test nem használ semmit.  A
   szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
   nem hisznek." Jézus ugyanis  kezdettől fogva tudta,  hogy kik nem  hisznek
   benne, és hogy ki fogja őt  elárulni. Aztán így folytatta: "Ezért  mondtam
   nektek, hogy senki sem  jöhet hozzám, hacsak az  Atya meg nem adja  neki."
   Ettől kezdve tanítványai közül sokan  visszahúzódtak, és többé nem  jártak
   vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon
   Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez  menjünk? Az örök élet igéi  nálad
   vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
   Jn 6,60-69

   Elmélkedés:

   A "kemény  beszéd"  hallatán  sokan visszahúzódnak  és  elhagyják  Jézust.
   Világosan kell látnunk, hogy ez a megoszlás nem csupán a "tömeget" érinti,
   hanem  Jézus  tanítványainak   közösségét.  A  megoszlás   oka  pedig   az
   eucharisztikus  beszéd,  ahogyan  ez   az  előző  evangéliumi   szakaszból
   egyértelműen kiderül.  Tehát  vannak  olyanok,  akik  nem  akarnak  tovább
   tartozni a  keresztény közösséghez.  Sőt, Jézus  utalást tesz  arra,  hogy
   lesz, aki el fogja őt árulni, mégpedig olyan ember, aki a tizenkét apostol
   köréhez  tartozik.  Amikor   az  I.   század  vége   felé  János   megírja
   evangéliumát, már  nem  csak  arra emlékszik,  hogy  voltak,  akik  egykor
   elhagyták Jézust, hanem saját tapasztalatából is tudhatta, hogy később  is
   voltak  olyanok,  akik  nem  vállalták  az  eucharisztikus  közösséget  és
   elhagyták  az  egyház   közösségét.  Az   egyház  közösségében   hűségesen
   megmaradók vigasztalására  és erősítésére  írja  le az  evangélista  Szent
   Péter vallomását: "Kihez mennénk Uram? Az örök élet igéi tenálad  vannak".
   A keresztény embernek  minden korban, napjainkban  is, szembe kell  néznie
   ezzel a ténnyel. Péter hitvallása erősítsen minket is, és késztessen arra,
   hogy személyes hitvallást tegyünk Jézus mellett! (his)
   
   

   Imádság:

   Bölcsességről, ha  szólunk,  Krisztust  mondjuk  mindenképp.  Az  erényről
   szólva, Krisztust mondja burkolt vagy nyílt beszéd. Igazságost mondunk,  s
   Krisztust mondja vele ajakunk.  Békét mondva, Krisztust mondunk.  "Igazság
   és élet" - mondjuk -, és "megváltás", ekkor is Krisztust mondtunk,  mindig
   Őróla vallunk.
   Szent Ambrus