[Evangelium] 2005-04-15

[evangelium at communio.hu]

   2005. április 15. - Péntek

   Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
   zsidók között: "Hogyan  adhatja ez testét  eledelül nekünk?" -  kérdezték.
   Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek  az
   Emberfia testét, és nem isszátok az  ő vérét, nem lesz élet bennetek.  Aki
   eszi az én testemet és  issza az én véremet, annak  örök élete van, és  én
   feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
   valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak  örök
   élete van, és  én feltámasztom őt  az utolsó napon.  Az én testem  ugyanis
   valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
   az én véremet,  az bennem  marad és  én őbenne.  Amint engem  az élő  Atya
   küldött, és én az Atya által élek,  úgy az is, aki engem eszik,  énáltalam
   él. Ez a mennyből alászállott kenyér.  Nem az, amelyet atyáitok ettek,  és
   meghaltak. Aki  ezt a  kenyeret eszi,  örökké él."  Így tanított  Jézus  a
   kafarnaumi zsinagógában.
   Jn 6,52-59

   Elmélkedés:

   Jézus eucharisztikus beszédének  legfontosabb, de egyben  legtitokzatosabb
   kijelentése az,  hogy  a kenyér,  amelyet  ad,  az ő  valóságos  teste.  A
   hallgatóság nem  érti  Jézus szavait,  mert  ilyen dolgokról  még  sohasem
   hallottak.  A  törvényt  jól  ismerő  írástudók  sem  találkoztak  hasonló
   tanítással, ezért  kérdezik meg  Jézustól,  "hogyan adhatja  saját  testét
   eledelül". Jézus megerősíti, hogy teste valóban étel és vére valóban ital.
   Mi,   akik   ismerjük   az   eucharisztiát   ne   csodálkozunk    szavain!
   Félreérthetetlen,  amit  mond:  az  oltáriszentségben  jelen  lévő  testét
   valóban ennünk kell és vérét innunk kell. Az oltáriszentség  tiszteletével
   kapcsolatban sok szép vallási hagyományunk van. Gondoljunk csak az  Úrnapi
   vagy  a   feltámadási   körmenetre,   a   kitett   oltáriszentség   előtti
   szentségimádásra, a  litániákra.  Bár  Jézus  nem  parancsolta  meg,  hogy
   ilyeneket tartsunk, mégis jó, ha  ragaszkodunk ezekhez a hitünket  erősítő
   szertartásokhoz. Azt viszont  testére és  vérére vonatkozóan  kifejezetten
   mondta, hogy "vegyétek és egyétek" és "vegyétek és igyátok". Egy  plébános
   lelkesen mondta, hogy  a falu  hívei mennyire buzgón  készülnek mindig  az
   úrnapi körmenetre.  Az  kórus  tagjai hetekig  próbálják  az  énekeket,  a
   férfiak a  körmenet  előtti napon  felállítják  a sátrakat,  az  asszonyok
   hajnalban virággal feldíszítenek mindent. A falu apraja-nagyja részt  vesz
   a körmeneten,  a kislányok  virágszirmot hintenek,  és szinte  minden  fiú
   ministrál ilyenkor.  A községben  lezárják  az utat,  hogy a  forgalom  ne
   zavarja az emberek ünneplését. A plébános aztán szomorúan hozzátette, hogy
   bizony kevés az áldozó a szentmiséken.
   Jézusnak nem elég, ha  tiszteletünknek csupán külső  jelei vannak. A  vele
   való  teljes  egyesülés   az,  amikor  szent   testét  esszük.  Éljünk   a
   szentáldozás lehetőségével! (his)
   
   

   Imádság:

   Kovász
   Uram, te egyszer az Isten országát a kovászhoz hasonlítottad. Elég  belőle
   egy kevés, hogy a tészta  erjedésnek induljon, és kenyérré váljon.  Kovász
   nélkül azonban  nem  kelne  meg,  és  olyan  lenne,  mint  a  sár.  Amikor
   belehintik a kovászt a dagasztóteknőbe, eltűnik, elenyészik, belül azonban
   tovább erjeszt, működik.
   Uram, te azt várod  tőlem, hogy hasonló legyek  a kovászhoz, hogy a  tőled
   kapott  talentumaimmal  a  világ  kovásza  legyek.  Elveszve  az   emberek
   tömegében jelentéktelen porszemnek  látszom. Gyakran  gondolok arra,  hogy
   valóban tudok-e magamból  erőt sugározni. De  kegyelmed segítségével az  a
   kovász valahol és valamikor érni, hatni kezd, talán anélkül, hogy tudomást
   szereznék róla.
   Uram, kérlek, ne tűrd meg, hogy megelégedjem középszerűséggel!