[Evangelium] 2005-04-14

[evangelium at communio.hu]

   2005. április 14. - Csütörtök

   A kenyérszaporítás utáni napon  Jézus így szólt  a sokasághoz: "Senki  sem
   jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
   az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: "Mindnyájan Isten tanítványai
   lesznek." Mindaz, aki hallgat  az Atyára, és tanul  tőle, hozzám jön.  Nem
   mintha az Atyát látta  volna valaki. Csak aki  Istentől való, az látta  az
   Atyát. Bizony, bizony, mondom  nektek: Aki hisz  bennem, annak örök  élete
   van. Én vagyok  az élet  kenyere. Atyáitok  mannát ettek  a pusztában,  és
   mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
   meg ne  haljon.  Én  vagyok  a mennyből  alászállott  élő  kenyér.  Aki  e
   kenyérből eszik, örökké él. A kenyér,  amelyet adni fogok, az én testem  a
   világ életéért."
   Jn 6,44-51

   Elmélkedés:

   A csodálatos kenyérszaporítás  után, tehát azt  követően, hogy az  emberek
   jóllaktak a  földi  kenyérrel,  Jézus  az élet  kenyeréről  tanít.  A  mai
   evangéliumban ahhoz a részhez érünk, amikor világosan kimondja, hogy ez  a
   kenyér  az   ő  teste.   Az  eucharisztia   titkára  akarja   előkészíteni
   tanítványait  és  az  embereket.  Arra  a  titokra,  amit  elárultatásának
   estéjén, az utolsó vacsorán tesz, amikor a kenyeret és bort saját  testévé
   és vérévé változtatva át adja oda az apostoloknak. Ez a csoda történik meg
   minden szentmisében. A kenyér Krisztus testévé, a bor az ő vérévé változik
   át, majd a pap rámutat, és ezt  mondja: "Íme hitünk szent titka." Ennek  a
   titoknak  válunk  részeseivé,  amikor  a  szentáldozáskor  Krisztus  szent
   testét, az Eucharisztiát magunkhoz vesszük.
   Elfogadom-e   hittel,   hogy   Krisztus    valóságosan   jelen   van    az
   Eucharisztiában? Élek-e  a szentáldozás  lehetőségével, hogy  az Úr  Jézus
   bennem éljen? A kenyér, amelyet ad, az ő teste a világ életéért és  értem.
   (his)
   
   

   Imádság:

   Jézus szeretetre  tanított  minket.  Mikor megosztjuk  egymás  közt  az  Ő
   Kenyerét, a mi saját kenyerünket is, ketten-hárman, többen, Ő köztünk van.
   De neki, a végtelennek,  mindegyikünk: egyetlenje. Ma  jobban átélem az  Ő
   jelenlétét!