[Evangelium] 2005-04-13

[evangelium at communio.hu]

   2005. április 13. - Szerda

   Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: "Én vagyok az élet  kenyere.
   Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik  soha.
   Megmondtam nektek: Bár láttok engem,  mégsem hisztek. Minden, amit a  Atya
   nekem ad, hozzám  jön. Aki tehát  hozzám jön, nem  utasítom el. Nem  azért
   jöttem le  a mennyből,  hogy  a magam  akaratát cselekedjem,  hanem  annak
   akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata,  hogy
   semmit el  ne veszítsek  abból, amit  nekem adott,  hanem feltámasszam  az
   utolsó napon. Atyám  akarata az,  hogy mindaz, aki  látja a  Fiút és  hisz
   benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon."
   Jn 6,35-40

   Elmélkedés:

   Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy mi, akiknek van számítógépünk  és
   internetünk, meg  tudjuk  venni  a  mindennapi  élelmünket  is,  nem  kell
   éheznünk vagy szomjaznunk. S  ha el is tudjuk  képzelni, hogy más,  nálunk
   szegényebb  országokban  vannak  éhezők,  mégsem  tudjuk  egészen   átélni
   helyzetüket, mert nem tapasztaljuk meg saját bőrünkön a nélkülözést.
   Amikor a mai  evangéliumban Jézus azt  mondja, hogy "aki  hozzám jön,  nem
   éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha", természetesen nem a
   földi táplálékra gondol elsősorban, hanem  a lelkiekre. Éppen ezért  bátor
   leszek és folytatom a fentieket:  mi, akik naponta megkapjuk e-mailben  az
   evangéliumot, az elmélkedést és az imát, azaz a lelki táplálékot,  nehezen
   tudjuk elképzelni, hogy anélkül  éljünk. S vajon  milyen lehet azoknak  az
   élete, akik ezt  nem kapják  meg, mert nem  is tudnak  a lehetőségről?  Ha
   közülünk valakinek  néhány napra  elromlik a  gépe, utána  külön  levélben
   szokta kérni,  hogy küldjük  el a  hiányzó napok  szövegeit. Nem  élhetünk
   sokáig Krisztus tanítása nélkül.
   Túl azon, hogy  hálásak vagyunk Istennek  azért, hogy naponta  gondoskodik
   testi és lelki táplálékunkról,  tartsuk kötelességünknek, hogy  megosztjuk
   kenyerünket az éhezőkkel. A lelkieket  nélkülözőknek mondjuk el, hogy  aki
   Jézushoz megy, nem éhezik, és aki Őbenne hisz, nem szomjazik soha. (his)
   
   

   Imádság:

   Tárjátok ki az igazak kapuit, bemegyek, hogy áldjam az Urat.
   Az Úr kapuja, íme, itt van, de csak az igazak mennek át rajta.
   Hálát adok, mert meghallgattál engem, te lettél szabadítom.
   A kő, amelyet az építők félredobtak, az lett a háznak szegletköve.
   Mindezt az Úr vitte végbe, a csodát saját szemünkkel látjuk.
   Ez az a nap, amelyet az Úr adott, hogy ujjongjunk és örvendezzünk.
   Adj nekünk, Uram, szabadulást, adj nekünk, Uram, jólétet!
   Áldott, aki az Úr nevében jön! Megáldunk az Úr házából titeket.
   Isten az Úr, ő ragyog felettünk;  álljatok sort lombos ágakkal egészen  az
   oltár szarváig!
   Hálát adok neked, te vagy Istenem, magasztallak, Istenem, téged!
   Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké szeret minket!