[Evangelium] 2005-04-10

[evangelium at communio.hu]

   2005. április 10. - Húsvét 3. vasárnapja

   Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba  mentek,
   amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra  (két-három óra járásnyira)  fekszik.
   Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
   és vitatkoztak,  egyszerre  maga  Jézus közeledett  feléjük,  és  hozzájuk
   szegődött. Ők azonban  nem ismerték  meg őt,  mert látásukban  akadályozva
   voltak. Jézus megkérdezte őket: "Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
   útközben?" Erre szomorúan megálltak,  és egyikük, akit Kleofásnak  hívtak,
   ezt válaszolta neki: "Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben,  aki
   nem tudja, mi történt ott ezekben  a napokban?" Ő megkérdezte: "Miért,  mi
   történt?"
   Azok ezt felelték:  "A názáreti Jézus  esete, aki szóban  és tettben  nagy
   hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
   kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
   azt reméltük, hogy ő váltja meg  Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek,  már
   három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart  bennünket.
   Hajnalban a  sírnál voltak,  de nem  találták ott  a holttestét.  Azzal  a
   hírrel  tértek  vissza,  hogy  angyalok  jelentek  meg  nekik,  akik   azt
   állították, hogy  él. Közülünk  néhányan el  is mentek  a sírhoz,  és  úgy
   találtak mindent,  ahogyan  az asszonyok  mondták,  őt magát  azonban  nem
   látták."
   Jézus erre így szólt: "Ó,  ti oktalanok és késedelmes szívűek!  Képtelenek
   vagytok hinni abban, amit a  próféták jövendöltek! Hát nem ezeket  kellett
   elszenvednie a Messiásnak,  hogy bemehessen  dicsőségébe?" Azután  Mózesen
   kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta,  ami az írásokban őróla  szól.
   Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
   menni. De azok marasztalták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik,  és
   lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor  asztalhoz
   ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és  odanyújtotta
   nekik. Erre megnyílt a szemük, és  fölismerték. De ő eltűnt előlük.  Akkor
   azt mondták egymásnak:  "Ugye lángolt a  szívünk, amikor útközben  beszélt
   hozzánk, és kifejtette az  írásokat?" Még abban az  órában útra keltek  és
   visszatértek  Jeruzsálembe.  Ott  egybegyűlve  találták  a  tizenegyet  és
   társaikat.  Azok  ezzel  fogadták  őket:  "Valóban  feltámadt  az  Úr,  és
   megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
   ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
   Lk 24,13-35

   Elmélkedés:

   "Maradj velünk, Urunk" - a  két emmauszi tanítvány ezen kérését  ismételve
   fohászkodunk  Jézushoz  naponta  a  II.  János  Pál  pápa  buzdítására  az
   Eucharisztia évének kezdetétől, 2004. októbere óta.

   "Maradj velünk, Szentatyánk" - imádkoztuk az elmúlt napokban és  hetekben,
   aggodalommal figyelve a II. János  Pál pápáról szóló híradásokat.  Április
   2-án, szombaton este  szeretett pápánk visszaadta  lelkét a Teremtőnek  és
   elköltözött a  földi  életből.  A  következő  napokban  milliós  hívősereg
   érkezett  az  Örök  Városba,   hogy  elbúcsúzzon  tőle.  "Maradj   velünk,
   Szentatyánk!" - fohászkodunk és meghallgatásra talál kérésünk, hiszen  itt
   marad velünk II.  János Pál sok-sok  igazsága, aki hitelesen  közvetítette
   számunkra az Evangélium  örömhírét. A  Szentatya távozása  után most  kezd
   csak kinyílni sokak szeme és szíve,  amikor újra olvassuk azt a  tanítást,
   amelyet  a  világ  híveihez  intézett  apostoli  írásaiban  és  felidézzük
   lelkipásztori látogatásai  során mondott  szavait. Idézzünk  ezekből  most
   néhányat! (his) [1]Folytatás
   
   

   Imádság:

   A Húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják!
   Krisztus ártatlan Bárány:
   vérének árán nyája bűneiért megengesztelte Atyját.
   Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll:
   élet Ura a sírból felkél, és győztesen él.
   Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!
   "Az élő Krisztusnak sírját feltámadt Urunk nagy diadalmát,
   angyalok jelentését, Urunk halotti leplét.
   Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába megy előttetek."
   Krisztus a halálból valóban feltámadt, tudjuk.
   Győztes Király, könyörülj meg rajtunk!
    

References

   Visible links
   1. http://www.szombathely.egyhazmegye.hu/szombathely-gondolatok.html