[Evangelium] 2005-04-09

[evangelium at communio.hu]

   2005. április 9. - Szombat

   A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
   a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé.  Már
   rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és  a
   tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
   már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához.  Nagyon
   megijedtek. De  Jézus  bátorította őket:  "Én  vagyok, ne  féljetek!"  Fel
   akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért,  éppen
   ott, ahová tartottak.
   Jn 6,16-21

   Elmélkedés:

   Jézus közeledik a  bárkában evező apostolokhoz,  akik nagyon megijednek  -
   olvastuk az evangéliumban. Természetesen  nem Jézustól ijedtek meg,  hanem
   attól, hogy a vízen jár. Jézus néha az emberek számára különleges dolgokat
   tesz. A kánai menyegzőn a  vizet borrá változtatja, parancsol a  természet
   erőinek, lecsendesíti a vihart,  meggyógyítja a betegeket, feltámasztja  a
   halottakat. Csodái azt mutatják, hogy isteni hatalommal rendelkezik,  mert
   ő az Isten Fia. Nem kell megijednünk sosem ettől a hatalomtól és erőtől és
   nincs okunk félelemre, amikor Jézus  közeledik hozzánk. Ha engedjük,  hogy
   hozzánk jöjjön, velünk és bennük  éljen, biztosak lehetünk abban, hogy  jó
   irányba haladunk és éppen ott fogunk partot érni, ahová tartunk. De mi  az
   úti célunk? Elfogadjuk-e Jézus irányítását?  Régen a vitorlás hajókon  egy
   matróz mindig  fent  volt  az  árbockosárban,  ahonnan  a  legmesszebb  el
   lehetett látni, s ha szárazföldet látott a távolban, ezt kiáltotta: "Föld,
   szárazföld!" A mi hajónkat Jézus kormányozza az üdvösség felé. S mi  végső
   célunkhoz közeledve majd ezt kiáltjuk: "Menny, mennyország!" (his)
   
   

   Imádság:

   Élethez való bátorságért
   Szeretnék azokhoz  tartozni, akik  mernek élni,  akik életüket  oda  merik
   adni. Hiszen mi más értelme lenne az életnek, ha nem az, hogy feláldozzuk?
   Uram, aki  útközben,  a  betlehemi istálló-barlangban  születtél,  aki  az
   emberek szemében mint gonosztévő haltál meg a kereszten, miután  szegényen
   vándoroltál a földön, kérlek, szakíts ki kényelmességemből és  önzésemből!
   Add, hogy ne féljek a  kemény élettől, s megálljam  ott is a helyem,  ahol
   bátorságra van szükség, és súlyos felelősséget kell vállalnom! Érted, a te
   egyetlen szavadra, Uram, bátran lépek az élet sodró forgatagába.
   Mások maguknak  akarnak mindent  összegyűjteni; engem  pedig azzal  bíztál
   meg, hogy mindenemet elajándékozzam.
   Amíg mások otthonosan berendezkednek, tőlem  azt várod, menjek a  világba,
   legyek elkészülve örömre, szenvedésre, sikerre, csalódásra,  félreértésre;
   magamban soha, mindig csak benned bízva;  hogy merjem ezt a szent  játékot
   bátran játszani  anélkül,  hogy a  végét  várnám; és  végül,  hogy  minden
   ingadozás nélkül egész életemet merjem  terád, a te végtelen  szeretetedre
   bízni.
   Uram, mennyire nem mindennapi dolog kereszténynek lenni!