[Evangelium] 2005-04-02

[evangelium at communio.hu]

   2005. április 2. - Szombat

   Miután húsvétvasárnap reggel  Jézus feltámadt,  először Mária  Magdolnának
   jelent meg, akiből (annak idején)  hét ördögöt űzött ki. Magdolna  elment,
   és elvitte  a  hírt a  gyászoló  és szomorkodó  tanítványoknak.  Amikor  a
   tanítványok meghallották, hogy Jézus  él, és hogy  Magdolna látta őt,  nem
   hitték el  neki.  Ezután  Jézus más  alakban  megjelent  két  tanítványnak
   útközben, amikor vidékre mentek. Ezek  visszatértek, és közölték a hírt  a
   többiekkel, de  ők nekik  sem  hittek. Végül  megjelent Jézus  a  tizenegy
   (apostolnak),   amikor   éppen    asztalnál   ültek.   Szemükre    vetette
   hitetlenségüket és  keményszívűségüket,  hogy  nem  hittek  azoknak,  akik
   látták őt feltámadása  után. Azután  így szólt hozzájuk:  "Menjetek el  az
   egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
   Mk 16,9-15

   Elmélkedés:

   Jézus az apostolok szemére  veti hitetlenségüket. Ha  el is fogadom,  hogy
   jogosan teszi ezt, számomra emberileg mégis érthető ez a hitetlenség. Mert
   különbség a mások tanúságtételéből származó hit-élmény és a Jézussal  való
   személyes találkozás  élménye  között. Nem  merném  azt mondani,  hogy  az
   utóbbi értékesebb,  hiszen Jézus  maga mondja,  hogy "boldogok,  akik  nem
   látnak, és mégis hisznek" (Jn  20,29). Melyikre érdemes akkor törekedni  a
   kettő közül? Mindenki örüljön annak, ami neki megadatik a kegyelem  által.
   De lehet mindkettőre, sőt egy harmadikra is törekedni: 1. Hittel elfogadom
   mások tanúskodását  Jézusról.  2.  Törekszem  a  személyes  találkozásokra
   Jézussal  az  imádságban  és   a  szentáldozásban.  3.  Tanúságot   teszek
   találkozásaim élményéről és  hitemről, hogy mások  is eljussanak a  hitre.
   Megyek és hirdetem az Evangéliumot. (his)
   
   

   Imádság:

   Tamás hitetlensége többet használt hitünknek, mint a többi tanítvány hite!
   Ahogy tapintja  Krisztusát, s  meggyőződik  a hitben,  szétfoszlik  minden
   kétség, és szilárdul  tőle a  mi hitünk.  Tehát a  kétkedő tanítvány,  aki
   érinti a  Szent  Sebeket,  lesz  erősítő  tanúság  a  Feltámadás  mellett!
   Erősítsd, Uram a mi hitünket!
   Nagy Szent Gergely