[Evangelium] 2005-03-31

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 31. - Csütörtök

   Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton
   történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg
   ezekről  beszélgettek,   egyszer  csak   megjelent  köztük   (Jézus),   és
   köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
   hogy szellemet látnak. De ő így  szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg,  és
   miért támad  kétely a  szívetekben? Nézzétek  meg kezemet  és lábamat!  Én
   vagyok. Tapintsatok meg és lássátok,  a szellemnek nincs húsa és  csontja,
   de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
   De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
   hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?"  Adtak neki egy darab sült  halat.
   Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  "Ezeket
   mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,
   amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak."
   Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így
   folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap
   fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
   hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
   Lk 24,35-48

   Elmélkedés:

   Amikor feltámadása után  Jézus megjelenik tanítványainak  és megnyitja  az
   apostolok értelmét, hogy megértsék az írásokat, akkor ők valószínűleg  azt
   is megértik, hogy  milyen feladat  vár rájuk.  A megértés  nem csupán  azt
   jelentheti számukra,  hogy  ettől  kezdve  okosabbak  lesznek  az  egykori
   tanulatlan halászemberek, hanem felismerik  jövőbeni küldetésüket, amit  a
   Mester rájuk  bíz.  Tanúságot  kell  tenniük  arról,  hogy  az  írások  és
   jövendölések beteljesedtek  Jézus  személyében. El  kell  mondaniuk,  amit
   Jézus tanítványaként átéltek  és megtapasztaltak. De  Jézus a szívüket  is
   megnyitja a  feladat  elfogadására.  Ezt  a  nyitott,  elfogadó,  Jézusért
   rajongó szívet  kérjük mi  is Urunktól,  hogy küldetésünket,  a róla  való
   tanúságtételt, hűségesen tudjuk teljesíteni. (his)
   
   

   Imádság:

   Én irgalmas Uram, én jó Istenem! Bárcsak juttatnál nekem a szent forrásnak
   vizéből, hogy  az élő  vizek kútjából  igyam, azokkal  együtt, akik  Téged
   szomjaznak! Ott laknék én is az égi honban, öröké ujjongva jóságodban,  és
   mondanám boldogon:
   Mily édes az Élő Vizek forrása, amely az öröklétre fakad, és soha-soha nem
   apad! Én Istenem! Te vagy a  Forrás, aki folyton szomjat oltón áradsz!  Úr
   Jézus, add mindig e vizet, hogy egyre szomjamat enyhítsem.
   Könyörgök nagy jótéteményeidért! Hiszen  Te mindenünk vagy, napi  életünk:
   táplálékunk, italunk, üdvösségünk, Istenünk!