[Evangelium] 2005-03-24

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 24. - Nagycsütörtök

   Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus  tudta, hogy elérkezett az óra,  amikor
   ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
   a világban voltak, még egy  végső jelét adta szeretetének. Vacsora  közben
   történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon  fiának
   szívében a  gondolatot, hogy  árulja  el őt.  Jézus  tudta, hogy  az  Atya
   mindent a  kezébe adott,  s hogy  Istentől jött  és Istenhez  tér  vissza.
   Fölkelt  hát  a  vacsora  mellől,   letette  felső  ruháját,  fogott   egy
   vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
   mosni kezdte tanítványainak a lábát,  majd a derekára kötött kendővel  meg
   is törölte. Amikor  Simon Péterhez  ért, az  így szólt:  "Uram, te  akarod
   megmosni az  én lábamat?"  Jézus  így felelt:  "Most  még nem  érted,  mit
   teszek, de később  majd megérted".  De Péter tiltakozott:  "Az én  lábamat
   ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz
   semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat,
   hanem a  fejemet  és  a  kezemet is!"  Jézus  azonban  kijelentette:  "Aki
   megmosdott, annak csak a lábát kell  megmosni, és egészen tiszta lesz.  Ti
   tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,
   azért mondta: "Nem vagytok  mindnyájan tiszták." Miután megmosta  lábukat,
   fölvette felső  ruháját,  újra  asztalhoz  ült,  és  így  szólt  hozzájuk:
   "Megértettétek-e, hogy mit  tettem veletek? Ti  Mesternek és Úrnak  hívtok
   engem, és jól  teszitek, mert  az vagyok.  Ha tehát  én, az  Úr és  Mester
   megmostam lábatokat,  nektek is  meg kell  mosnotok egymás  lábát.  Példát
   adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
   Jn 13,1-15

   Elmélkedés:

   Idén, az Eucharisztia  évében, különös  jelentősége van  Nagycsütörtöknek,
   amikor  az   Úr   utolsó   vacsorájára  emlékezünk,   és   felidézzük   az
   Oltáriszentség alapítását. Az apostolokkal  együtt lélekben mi is  leülünk
   az  utolsó  vacsora  asztalához,  engedjük,  hogy  szolgáló   szeretetének
   jeleként Jézus  a mi  lábunkat  is megmossa,  esszük a  kenyeret,  amelyet
   Krisztus saját  Testeként ad  nekünk, s  iszunk Szent  Vérének  kelyhéből.
   Minden szentmisében ezt  az utolsó  vacsorát elevenítjük  fel, és  tesszük
   jelenvalóvá Jézus áldozatát. A szentmisében azokat a szavakat ismétli  meg
   a pap, amelyeket  a mi  Urunk mondott elárultatásának  éjszakáján, hogy  a
   kenyér  Krisztus  testévé  és  a  bor   az  Ő  vérévé  változzon  át.   Az
   átváltoztatást követően ezekkel  a szavakkal  mutat rá  a miséző  Krisztus
   testére és  vérére: "Íme,  hitünk szent  titka". A  hívek pedig  áhítattal
   felelik: "Halálodat  hirdetjük Urunk,  és hittel  valljuk  feltámadásodat,
   amíg el  nem jössz."  A  mise lényegi  részét  követően tehát  kétszer  is
   kimondjuk a  "hit"  szót, mert  minden  szentmise hitünk  elmélyítését  és
   erősítését szolgálja. (his) [1]Folytatás
   
   

   Imádság:

   Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat  az
   embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg.
   Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi
   megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.
    

References

   Visible links
   1. http://www.szombathely.egyhazmegye.hu/szombathely-gondolatok.html