[Evangelium] 2005-03-23

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 23. - Nagyszerda

   A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
   hívtak, elment a  főpapokhoz és  megkérdezte tőlük: "Mit  adtok nekem,  ha
   kezetekbe juttatom  Jézust?"  Azok  harminc ezüstöt  ígértek  neki.  Ettől
   kezdve csak a kedvező  alkalmat kereste, hogy  kiszolgáltassa őt nekik.  A
   kovásztalan kenyér ünnepének első napján  a tanítványok ezzel a  kérdéssel
   fordultak Jézushoz: "Hol  készítsük el  neked a húsvéti  vacsorát?" Ő  így
   felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok  neki:
   A Mester üzeni: Közel  van az én időm;  tanítványaimmal nálad költöm el  a
   húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta  nekik,
   és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
   tanítvánnyal asztalhoz  telepedett. Miközben  ettek, így  szólt  hozzájuk:
   "Bizony mondom  nektek, közületek  egyvalaki  elárul engem!"  Erre  nagyon
   elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így
   válaszolt: "Aki  velem  egyszerre nyúl  a  tálba,  az árul  el  engem.  Az
   Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
   elárulja! Jobb lett volna  annak az embernek, ha  meg sem születik!"  Erre
   Júdás, az áruló  is megkérdezte: "Csak  nem én vagyok  az, Mester?" Ő  így
   felelt: "Te magad mondtad!"
   Mt 26,14-25

   Elmélkedés:

   Nagy különbség van Júdás pénzért  vállalt áruló tette és Péter  félelemből
   háromszor  is   kimondott  tagadó   szavai  között.   Az  egyikből   nincs
   felemelkedés, a  másik az  evangélium egyik  legszebb  szeretet-vallomását
   eredményezi a feltámadás  után. A  különbség a két  apostol Jézushoz  való
   kapcsolatából fakad. De mi köt  engem Jézushoz? Milyen a kapcsolatom  vele
   nekem, aki ma  aggódva kérdezem: csak  nem én vagyok  az, aki elárulja  az
   Urat? A kevély magabiztosság  nem ment meg és  nem szünteti meg a  bennünk
   lévő gyengeséget.  Nem szabad  tökéletesnek és  szilárdan állónak  tartani
   magunkat,  hanem   ismernünk   kell  hibáinkat   és   gyarlóságainkat.   A
   felemelkedés feltétele a helyes önismeret és a bűnbánat. (his)
   
   

   Imádság:

   Hiszem, Uram, és vallom,  hogy te vagy valóban  Krisztus, az élő  Istennek
   Fia, ki világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között első én vagyok.
   A te titkos  vacsorádnak részesévé fogadj  el engem, Isten  Fia, mert  nem
   mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint  Júdás,
   hanem mint ama gonosztevő megvallak téged.
   Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba.
   Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba.
   Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba.
   Ne váljék, Uram,  ítéletemre és  kárhozatomra a te  szent titkaidban  való
   részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására.
   Hiszem, Uram, és  vallom, hogy ez,  amiben most részesülök,  valóban a  te
   valóságos és  legtisztább tested  és a  te valóságos  és elevenítő  véred.
   Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára, s  az
   örök életre.