[Evangelium] 2005-03-21

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 21. - Nagyhétfő

   Hat nappal húsvét előtt  Jézus Betániába ment. Itt  élt Lázár, akit  Jézus
   feltámasztott a  halálból. Vacsorát  rendeztek Jézus  tiszteletére.  Márta
   felszolgált, Lázár pedig ott ült  Jézussal a vendégek között. Mária  pedig
   vett egy font  illatos, drága  nárduszolajat, megkente  vele Jézus  lábát,
   majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai
   közül az  egyik, aki  elárulni készült  őt, a  karióti Júdás,  megszólalt:
   "Miért nem  adtuk  el ezt  a  kenetet  háromszáz dénárért,  és  miért  nem
   osztottuk szét a szegények között?"  Ezt azonban nem azért mondta,  mintha
   gondja lett  volna a  szegényekre, hanem  mert tolvaj  volt: ő  kezelte  a
   pénzt, és az adományokat ellopkodta.  Jézus azt mondta neki: "Hagyd  békén
   őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek,
   én azonban nem  leszek mindig  veletek." A zsidók  közül sokan  megtudták,
   hogy Jézus Betániában van,  és odamentek nemcsak  Jézus miatt, hanem  hogy
   lássák  Lázárt,   akit  feltámasztott   a   halálból.  Ekkor   a   főpapok
   elhatározták, hogy Lázárt is  megölik, mivel miatta  a zsidók közül  sokan
   hittek Jézusban.
   Jn 12,1-11

   Elmélkedés:

   Jézus betér a  számára oly kedves  család: Mária, Márta  és Lázár  házába.
   Szeretettel fogadták őt, sőt a nagylelkű szeretetnek egy rendkívüli  jelét
   adja Mária, amikor a vacsora közben drága olajjal keni meg az Úr lábát, és
   hajával törli meg azt.  De a szeretet pillanatát  és tettét megtöri  Júdás
   rosszallása, akit természetesen nem a szegények gondja, hanem csak a  pénz
   érdekel. Jézus figyelmeztetése,  hogy nem lesz  mindig velünk, Máriát  is,
   minket is szíven talál. Elkezdődött a  Nagyhét, már csak néhány nap van  a
   kereszthalálig. Jézus betér  hozzánk, talán  ez az  utolsó állomás  halála
   előtt. Hogyan fogadjuk  Őt? Ki tudjuk  mutatni neki szeretetünket?  Hogyan
   válaszolunk rendkívüli szeretetére? (his)
   
   

   Imádság:

   Uram, te azt mondtad  tanítványaidnak: Ti vagytok  a világ világossága.  A
   fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy  én
   is fénysugár lehessek!
   Hadd vigyem az öröm fényét  az emberek közé, hiszen  én is a te  kegyelmed
   fényességében élek!
   Hadd legyek  akaratod  szerint a  világosság  gyermeke! Világítson  az  én
   életem is,  hogy  a  téged  kereső, utánad  vágyó  lelkek  általam  hozzád
   találjanak!