[Evangelium] 2005-03-16

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 16. - Szerda

   Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta  nekik:
   "Ha  megmaradtok   tanításomban,   akkor  lesztek   igazán   tanítványaim:
   megismeritek az igazságot, és az  igazság majd szabaddá tesz  benneteket."
   Ők erre tiltakoztak:  "Ábrahám leszármazottjai vagyunk,  és soha  senkinek
   sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?"
   Jézus így  felelt:  "Bizony,  bizony,  mondom  nektek:  mindaz,  aki  bűnt
   cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
   fiú ott marad  mindvégig. Ha  viszont (Isten) Fia  szabaddá tesz  titeket,
   akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok,  mégis
   az életemre  törtök, mert  tanításom  nem fog  rajtatok. Én  azt  hirdetem
   nektek, amit  Atyámnál  láttam;  ti  ellenben  azt  teszitek,  amit  a  ti
   atyátoktól hallottatok." Erre közbevágtak a zsidók: "A mi atyánk Ábrahám!"
   Jézus így folytatta: "Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt,  amit
   Ábrahám tett! De  ti az életemre  törtök, bár azt  az igazságot  hirdetem,
   amit Istentől hallottam.  Ábrahám ilyet  nem tett. Ti  azt teszitek,  amit
   atyáitok  tettek!"  Ők   azonban  tovább  erősködtek:   "Mi  nem   vagyunk
   törvénytelen gyermekek,  csak egy  atyánk van:  az Isten."  Jézus  azonban
   megállapította: "Ha  Isten  volna  atyátok,  szeretnétek  engem,  mert  én
   Istentől vagyok, és  tőle jöttem.  Nem a  magam nevében  jöttem, hanem  az
   Isten küldött engem."
   Jn 8,31-42

   Elmélkedés:

   Az üdvösség evangéliumának  egyik legjelentősebb eleme,  hogy Jézus  azért
   jött  el  a  világba,  hogy  kiszabadítson  minket  a  bűn  szolgaságából.
   Szabadságra hív meg  bennünket, azaz  arra, hogy  szabadon döntsünk  Isten
   ránk vonatkozó  tervéről. A  szabad döntés  lehetőségét Krisztus  kegyelme
   adja meg nekünk, általa jutunk el Isten fiainak igazi, lelki szabadságára.
   Krisztusban  olyan  bensőséges  kapcsolatba  tudunk  kerülni  az  Atyával,
   amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn vagy az önző emberi  természet.
   Krisztus  felszabadít  minket,  hogy  bátran  Atyánknak  merjük  szólítani
   Istent, felemeljük  hozzá lelkünket,  hiszen Ő  is ilyen  félelem  nélküli
   kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani. (his)
   
   

   Imádság:

   Isten, te vagy az én Istenem,
   virrasztva kereslek. Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped,
   mint a puszta kiaszott földje. Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted,
   hogy lássam hatalmad és dicsőséged. Mert irgalmad többet ér, mint az élet,
   hadd magasztaljon ezért ajkam!
   Neked mondok áldást, amíg csak élek,
   a te nevedben tárom imára kezemet. Mint dús lakomával, teljék be lelkem,
   ajkam ujjongjon, szám dicsőítsen téged. Még fekvőhelyemen is rád gondolok,
   hajnalig rólad elmélkedem, mivel védelmezőm lettél,
   és szárnyaid oltalmában örvendezem.
   Lelkem szorosan átölel téged,
   és a jobbod szilárdan tart engem.