[Evangelium] 2005-03-15

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 15. - Kedd

   A  Sátoros-ünnep  alkalmával  Jézus  így  beszélt  a  farizeusokhoz:   "Én
   elmegyek, és  ti  hiába kerestek,  mert  meghaltok bűneitekben.  Ahova  én
   megyek, oda ti nem jöhettek." A  zsidók erre tanakodni kezdtek: "Csak  nem
   akarja megölni  magát,  hogy ezt  mondja:  Ahová  én megyek,  oda  ti  nem
   jöhettek"? Jézus így  folytatta: "Ti  innen alulról  vagytok, én  felülről
   vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért
   mondtam nektek, hogy  meghaltok bűneitekben, mert  nem hiszitek el  rólam,
   hogy ki vagyok:  ezért kell meghalnotok  bűneitekben." Erre  megkérdezték:
   "De hát ki  vagy te?" Jézus  azt válaszolta: "Kezdettől  fogva az  vagyok,
   amit mondok is nektek.  Sokat kellene még  beszélnem rólatok, és  ítéletet
   mondanom felettetek,  mert  aki engem  küldött,  igazmondó; én  pedig  azt
   hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." De azok nem értették meg,  hogy
   az  Atyáról  beszél  nekik.  Végül  Jézus  azt  mondta  nekik:  "Ha   majd
   felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok,
   és hogy semmit nem  teszek önmagamtól, hanem  azt hirdetem, amit  Atyámtól
   tanultam. Aki küldött engem,  az velem van, és  nem hagy magamra, mert  én
   mindig azt cselekszem, amiben  ő tetszését találja."  E szavak után  sokan
   hittek Jézusban.
   Jn 8,21-30

   Elmélkedés:

   A mennyei Atya  elküldte Jézust,  aki mindig  azt hirdeti  és teszi,  amit
   rábízott az Atya.  Természetes, hogy  az Atya tetszését  találja ebben  az
   engedelmességben, amint ezt  az emberek előtt  is nyilvánvalóan  kifejezi,
   amikor Jézus megkeresztelkedik a Jordán folyó vizében. Mi akkor  válhatunk
   a mennyei Atya kedves gyermekeivé,  ha életünkre úgy tekintünk, mint  amit
   Isten követségében  kell leélnünk.  Azt kell  megmutatnunk az  embereknek,
   hogy a Lélek segítségével végrehajtható az Atya terve a világban. Azt kell
   hirdetnünk, hogy a megváltó Krisztus minden ember számára elhozta a bűntől
   való szabadulás lehetőségét. Arról kell tanúságot tennünk, hogy  Jézusban,
   az Isten Fiában mutatkozik meg leginkább az Atya minden ember felé kiáradó
   irgalma és szeretete.  Isten nem elítélni,  hanem üdvözíteni akar  minket.
   (his)
   
   

   Imádság:

   Ima a hazáért nehéz időben
   Úristen!   Igazság   kútfeje,   kegyelem   kimeríthetetlen   forrása,   ki
   parancsolataidról megfeledkezett népedet  néhanapján a szolgaság  jármával
   sújtod, hogy  megtörvén gőgjét,  amint a  büntetésben igazságot  adtál,  a
   megbocsátásban  újból  kegyelmet  nyújts  neki:  bevalljuk,  Uram,  őseink
   nyughatatlanságát, beismerjük  mindennapi vétkeinket,  amelyekkel  ellened
   támadván, valóban megérdemeljük ostorodat.
   Rászolgálunk, Uram, hogy  nemzetünk dicsősége  elenyésszék, s  gyermekeink
   idegen  nép  járma  alatt  görnyedjenek.  Méltók  vagyunk,  hogy   magvunk
   szakadván, eredetünk  emlékezete  és nemzetünk  neve  feledésbe  merüljön,
   mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és Urunktól.
   Mindazáltal, Uram,  tekintsd a  nyomorúság ez  örvényébe hullott  népednek
   sóhaját, hallgasd meg  a szegények,  az özvegyek és  árvák Hozzád  felsíró
   jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre  kész ártatlanoknak kiontott vérét,  s
   ne feledkezzél  meg irgalmasságod  cselekedeteiről, melyekkel  hajdan  oly
   kegyesen elárasztottad  szolgaságban  sínylő  választott  népedet.  És  ha
   lelkünkben lángra  lobbantanád felszabadulásunk  vágyának tüzét,  vezéreld
   cselekedeteinket, erősítsd  meg  karunkat,  élesítsd  fegyvereinket,  hogy
   egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.
   Adj,   Uram,   azoknak,   akiket   vezéreinkül   rendeltél,   hivatásukban
   bölcsességet, balsorsban  bátorságot,  a  szerencsében  mérsékletet,  hogy
   végzéseid útján haladjanak.
   Te  jelöld  ki,   Uram,  táboraink  határát,   vedd  körül   irgalmasságod
   köntösével, óvd  meg  az  ellenségnek  cseleitől, s  űzd  el  az  álmot  a
   virrasztók szeméről,  nehogy  készületlenül találtassunk.  A  Te  angyalod
   legyen őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s
   amint Izraelt  szárazon vitte  át  a tengeren,  vezessen át  bennünket  is
   sértetlenül ellenségeink tömegén.
   Add, végül, Urunk, legkedvesebb  Atyánk, hogy felvétetvén néped  kebelébe,
   rendelésed útjáról  le ne  térjünk,  hanem igazságtételeid  őreivé  lévén,
   utunk  nyugalomban   és  békességben   vezessen  Tehozzád,   ki   végtelen
   kegyelmednél fogva  azt akartad,  hogy  kiszabaduljunk a  szolgaságból  és
   megváltassunk.
   A mi  Urunk, Jézus  Krisztus  által, ki  a  Szentháromságban veled  él  és
   uralkodik, mindörökkön-örökké. Ámen.
   II. Rákóczi Ferenc