[Evangelium] 2005-03-10

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 10. - Csütörtök

   Egy  alkalommal  Jézus  ezeket  mondta  a  zsidóknak:  "Ha  én  tanúskodom
   önmagamról, a saját  tanúskodásom keveset  ér. Más  tanúskodik rólam,  (az
   Atya), és  én tudom,  hogy igaz  az  ő tanúsága,  amelyet rólam  tesz.  Ti
   (Keresztelő) Jánoshoz  fordultatok, és  ő  tanúságot tett  az  igazságról.
   Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom,  hogy
   üdvözüljetek. Égő  és világító  fény volt  János, de  ti csak  ideig-óráig
   akartatok az  ő  fényében  gyönyörködni.  Mellettem  nagyobb  bizonyítékok
   szólnak,  mint  János  tanúskodása:  az  én  tetteim,  amelyeket  az  Atya
   akaratából cselekedtem.  Azok bizonyítják,  hogy  az Atya  küldött  engem.
   Tehát maga az  Atya, aki  küldött engem,  ő tett  tanúságot mellettem.  Ti
   viszont sem szavát nem hallottátok, sem  arcát nem láttátok. De még  igéje
   sem marad bennetek, mert nem  hisztek abban, akit ő küldött.  Vizsgáljátok
   meg az írásokat, hiszen azt  tartjátok, hogy általuk nyertek örök  életet!
   Éppen az írások  tanúskodnak mellettem.  Ti mégsem  akartok hozzám  jönni,
   hogy elnyerjétek az (örök) életet.  Emberektől nem fogadok el  dicsőítést.
   Ismerlek titeket. Tudom, hogy  nincs meg bennetek  az Isten szeretete.  Én
   Atyám nevében jöttem,  de nem fogadtatok  el. Majd ha  más valaki a  saját
   nevében  jön,  azt  elfogadjátok.  Hogyan  hihetnétek  ti,  akik   egymást
   dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől  származik?
   Ne gondoljátok, hogy  én leszek a  ti vádlótok az  Atyánál. A ti  vádlótok
   Mózes lesz,  akiben pedig  reménykedtek. Ha  hinnétek Mózesnek,  nekem  is
   hinnétek, hiszen  ő rólam  írt. Ha  azonban az  ő írásainak  nem  hisztek,
   hogyan hinnétek az én tanításomnak?"
   Jn 5,31-47

   Elmélkedés:

   Jézus nyilvános  működésének kezdetén  az  első emberek  Keresztelő  János
   tanúskodására  kezdenek  el   hinni,  aki   az  Úr   megkeresztelkedésének
   jelenetére utalva azt mondta, hogy látta, amint a Lélek leszáll rá.  János
   határozottan mondja,  hogy  tanúskodik  róla,  hogy Ő  az  Isten  Fia.  Az
   evangéliumokból ismerjük  még többek  között Péter  apostol vallomását  és
   Szent Tamás hitvallását.  Ezek mind emberi  vallomások, ugyanúgy, mint  az
   egyháztörténelem sok-sok szentjének tanúságtétele. Az emberi  tanúskodások
   mellett azonban minket legfőképpen a mennyei Atya tanúsága erősít meg, aki
   feltámasztotta Jézust  a halálból,  valamint a  Szentlélek Jézusról  szóló
   tanúságtétele. Vajon tud-e Isten Lelke bennünk és általunk tanúságot tenni
   Krisztusról és az ő szeretetéről? (his)
   
   

   Imádság:

   Szeretnék azokhoz  tartozni, akik  mernek élni,  akik életüket  oda  merik
   adni. Hiszen mi más értelme lenne az életnek, ha nem az, hogy föláldozzuk?
   Uram, aki  útközben,  a  betlehemi istálló-barlangban  születtél,  aki  az
   emberek szemében mint gonosztévő haltál meg a kereszten, miután  szegényen
   vándoroltál a földön, kérlek, szakíts ki kényelmességemből és  önzésemből!
   Add, hogy ne féljek a  kemény élettől, s megálljam  ott is a helyem,  ahol
   bátorságra van szükség, és súlyos felelősséget kell vállalnom!
   Érted,  a  te  egyetlen  szavadra,  Uram,  bátran  lépek  az  élet   sodró
   forgatagába.
   Mások maguknak  akarnak mindent  összegyűjteni; engem  pedig azzal  bíztál
   meg, hogy mindenemet elajándékozzam.
   Amíg mások otthonosan berendezkednek, tőlem  azt várod, menjek a  világba,
   legyek elkészülve örömre, szenvedésre, sikerre, csalódásra,  félreértésre;
   magamban soha, mindig csak benned bízva;
   hogy merjem ezt  a szent  játékot bátran  játszani anélkül,  hogy a  végét
   várnám; és  végül,  hogy minden  ingadozás  nélkül egész  életemet  merjem
   terád, a te végtelen szeretetedre bízni.
   Uram, mennyire nem mindennapi dolog kereszténynek lenni!