[Evangelium] 2005-03-09

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 9. - Szerda

   Egy alkalommal  Jézus ezt  mondta a  zsidóknak: "Az  én Atyám  szüntelenül
   munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók  még
   inkább az életére törtek,  mert nemcsak a  szombati nyugalmat szegte  meg,
   hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
   azonban tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit  sem
   tehet önmagától. Csak  azt teheti, amit  az Atyánál lát.  Amit ugyanis  az
   Atya cselekszik,  azt cselekszi  a Fiú  is.  Az Atya  szereti a  Fiút,  és
   mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is  mutat
   majd neki, hogy  csodálkozzatok rajta.  Amint ugyanis  az Atya  halottakat
   támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
   Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra  bízta,
   hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a  Fiút
   nem tiszteli, az  nem tiszteli az  Atyát sem, aki  a Fiút küldte.  Bizony,
   bizony, mondom nektek: aki hallgat az  én tanításomra, és hisz abban,  aki
   engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már
   átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra -
   sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
   Meghallják, és  életre  támadnak.  Amint  ugyanis  az  Atyának  élete  van
   önmagában, a  Fiúnak is  megadta, hogy  élete legyen  önmagában. A  Fiúnak
   hatalmat adott arra  is, hogy  ítéletet tartson,  mert ő  az Emberfia.  Ne
   csodálkozzatok ezen! Eljön az óra,  amikor a halottak meghallják az  Isten
   Fiának szavát, és előjönnek  sírjukból. Akik jót cselekedtek,  feltámadnak
   az életre; akik  rosszat tettek, feltámadnak  a kárhozatra. Én  önmagamtól
   semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
   igazságos, mert nem a  magam akaratát keresem,  hanem annak akaratát,  aki
   küldött engem."
   Jn 5,17-30

   Elmélkedés:

   A döntést,  hogy az  örök életre  vagy a  kárhozatra akarunk  kerülni,  mi
   magunk hozzuk meg  életünk tetteivel.  Tehát nem  arról van  szó, hogy  az
   ítéletkor halljuk majd először Isten szavát és tudatja velünk  törvényeit.
   Már most halljuk Isten Fiának szavát, és rajtunk áll, hogy elfogadjuk  azt
   vagy nem. Mi döntünk arról, hogy  aszerint akarunk élni az örök  boldogság
   felé haladva,  vagy  inkább  a kárhozat  boldogtalanságát  választjuk.  Az
   evangélium arra szólít fel bennünket,  hogy Jézus munkálkodjon bennünk  és
   ne tegyünk semmit nélküle. Az Ő akarata szerinti élet a boldogság. (his)
   
   

   Imádság:

   A meggörnyedő emberi  test nem  olyan, mint a  mérleg. Nem  kilóra méri  a
   rárakott terheket. Könnyen  emeli azt, amit  jókedvvel cipel,  sokszorosan
   nehéz   neki   az    értelmetlen   teher.   Mi    volna   keservesebb    a
   kereszthordozásnál? Krisztus akarta  látni a  láthatatlant: hogy  értelmük
   van ezeknek a botorkáló, utolsó lépéseknek is.
   Jézus Krisztus  ugyanaz tegnap  és ma:  mindörökké. Ma  is így  hangzik  a
   szava: Aki  követni  akar, vegye  föl  minden  nap a  keresztjét,  és  úgy
   kövessen. Meglátom-e  őt a  keresztje alatt  roskadozóban? És  elfogadom-e
   naponta a magam keresztjét?