[Evangelium] 2005-03-06

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 6. - Nagyböjt 4. vasárnapja

   Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre
   köpött, sarat csinált  a nyállal,  a sarat a  vak szemeire  kente, és  így
   szólt hozzá: "Menj, mosakodj  meg a Siloe  tavában." Siloe annyit  jelent,
   mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
   A szomszédok, és akik  azelőtt koldusként ismerték,  így szóltak: "Nem  ez
   az, aki itt  ült és koldult?"  Egyesek azt mondták,  hogy: "Ez az!"  Mások
   pedig: "Nem, csak hasonlít  rá." Ő azonban  kijelentette: "Én vagyok  az?"
   Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz.  Aznap
   ugyanis, amikor Jézus sarat csinált  és megnyitotta a vak szemét,  szombat
   volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett  látni.
   Ezt válaszolta: "Sarat tett  a szememre, megmosdottam,  és most látok."  A
   farizeusok közül egyesek  megjegyezték: "Nem  Istentől való  az az  ember,
   hiszen nem  tartja meg  a szombatot."  Mások azonban  így szóltak:  "Bűnös
   ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?" És szakadás támadt köztük.
   Azután újból  faggatni  kezdték  a  vakot: "Te  mit  gondolsz  arról,  aki
   megnyitotta szemeidet?"  Ő  azt  felelte: "Hogy  próféta!"  A  zsidók  ezt
   felelték neki: "Te oktatsz minket,  aki mindenestül bűnben születtél?"  És
   kitaszították őt.
   Jézus  meghallotta,   hogy   kitaszították.   Amikor   találkozott   vele,
   megkérdezte tőle:  "Hiszel-e az  Emberfiában?" Ő  így válaszolt:  "Ki  az,
   Uram, hogy higgyek benne?" Jézus ezt felelte: "Látod őt, aki veled beszél:
   ő az!" Mire az ember így szólt: "Hiszek, Uram!" És leborult előtte.
   Azután Jézus  ezt  mondta: "Ítélkezni  jöttem  e világra,  hogy  akik  nem
   látnak, lássanak, és akik  látnak, megvakuljanak." Meghallotta ezt  néhány
   körülötte álló farizeus, és megkérdezte:  "Csak nem vagyunk mi is  vakok?"
   Jézus így  felelt:  "Ha vakok  volnátok,  bűnötök  nem volna.  De  ti  azt
   mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök."
   Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

   Elmélkedés:

   Útközben - ezzel a szóval kezdődik Nagyböjt 4. vasárnapjának  evangéliuma.
   Nem ismerjük sem a helyet, sem a pontos időt, hogy mikor és hol történt ez
   a csoda. Csak  annyit tudunk,  hogy Jézus éppen  úton van  tanítványaival,
   amikor meglátja  a  vakon  született  embert,  aki  bizonyára  minden  nap
   ugyanazon a helyen ült és alamizsnáért könyörgött. (his) [1]Folytatás
   
   

   Imádság:

   Uram, te lettél menedékünk,
   nemzedékektől nemzedékekre.
   Mielőtt még a hegyek lettek, a föld és a világ megszülettek,
   te vagy Isten öröktől örökig.
   A halandót ismét porrá teszed,
   s mondod: ,,Emberfiak, a porba térjetek!'"
   A te szemedben ezer év,
   akár a tegnap, úgy tűnik tova,
   s mint egy őrállás éjszaka.
   Te elragadod őket: olyanok lesznek, mint a hajnali álom,
   és mint a fűnek sarja nyáron:
   Reggel kisarjad, fölvirul,
   estére lekaszálják, elkonyul.
    

References

   Visible links
   1. http://www.szombathely.egyhazmegye.hu/szombathely-gondolatok.html