[Evangelium] 2005-03-05

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 5. - Szombat

   Abban az  időben az  elbizakodottaknak,  akik magukat  igaznak  tartották,
   másokat pedig megvetettek,  Jézus ezt a  példabeszédet mondta: "Két  ember
   fölment a templomba imádkozni,  az egyik farizeus volt,  a másik vámos.  A
   farizeus megállt, és  így imádkozott magában:  Istenem, hálát adok  neked,
   hogy  nem  vagyok  olyan,  mint   a  többi  ember,  rabló,   igazságtalan,
   házasságtörő, mint ez a vámos  is. Kétszer böjtölök hetenként, és  tizedet
   adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
   merte az  égre emelni,  hanem  a mellét  verve  így szólt:  Istenem,  légy
   irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek,  hogy ez megigazultan ment  haza,
   amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák,  aki
   pedig megalázza magát, azt felmagasztalják."
   Lk 18,9-14

   Elmélkedés:

   Hogyan lehet észrevenni a farizeust? Miről lehet felismerni? És mit  lehet
   érte tenni? A másikban lakó farizeusi lelkületet hamar észrevesszük, de ez
   sokszor bizony csak elhamarkodott és felesleges ítélet részükről. Ha mégis
   igazunk van, hát  imádkozzunk érte.  A kérdés azonban  sokkal inkább  arra
   vonatkozik, hogy  miről ismerhetjük  fel  önmagunkban a  farizeusságot,  s
   annak rossz oldalát, mert  az evangéliumok szerint  van jó is,  gondoljunk
   csak a törvények ismeretére és megtartására. Felismerni szinte lehetetlen,
   mert a  farizeus tökéletesnek  gondolja magát,  azt hiszi,  nincs bűne,  s
   ennek  következtében  nincs  se  lelkiismeretfurdalása,  se  bűnbánata.  A
   farizeusi  lelkület   ellen   azzal  tudunk   hatékonyan   védekezni,   ha
   rendszeresen meggyónjuk bűneinket. (his)
   
   

   Imádság:

   Uram,  Üdvözítőm!  Vétkeztem.  A  pillanat  örömeiért  föláldoztam  a   te
   barátságodat. Elhagytalak,  s ezzel  elvesztettem  a lelkem  békéjét.  Úgy
   tettem, mint aki tudja, mit akar,  és szabadon meg is tehetné, amit  akar.
   És mégsem ismertem meg a jót! Most bűnömnek szolgája lettem.
   Érzem, hogy süllyedni, romlani engedtem magam, hogy hagytam elhatalmasodni
   rossz szokásomat, amely gúzsba kötött. Azóta mindenben visszaestem:  nincs
   kedvem a  munkához,  tanuláshoz,  elfelejtettem  nemes  céljaimat.  Milyen
   boldog is voltam, amikor még a kegyelem állapotában éltem!
   Uram segíts, könyörülj rajtam, fogd meg  a kezemet, és ments meg!  Egyedül
   csak te segíthetsz rajtam, te menthetsz ki ezekből a bilincsekből!  Hiszen
   én szeretlek téged! Ne engedd elveszni barátodat!
   Bízom irgalmasságodban, s alázatosan beismerem bűneimet. Kérlek, töröld el
   őket, és segíts új életet kezdenem.
   Szűzanyánk, adj erőt,  hogy el  tudjam hagyni  azt az  utat, amelyen  csak
   ürességet találtam, és add, hogy ezután szent Fiadat kövessem!