[Evangelium] 2005-03-04

[evangelium at communio.hu]

   2005. március 4. - Péntek

   Abban az  időben egy  írástudó  megkérdezte Jézustól:  "Melyik az  első  a
   parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az  Úr,
   a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
   teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden erődből!  A második  hasonló
   ehhez:  Szeresd  felebarátodat,  mint  önmagadat!  Ezeknél  nincs  nagyobb
   parancsolat."
   Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő  az
   Egyetlen, és  hogy  rajta kívül  nincs  más. És  azt  is, hogy  őt  teljes
   szívünkből, teljes elménkből és  teljes erőnkből szeretni,  embertársunkat
   pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy  véres
   áldozatnál."
   Jézus az  okos  felelet hallatára  megdicsérte:  "Nem jársz  messze  Isten
   országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
   Mk 12,28b-34

   Elmélkedés:

   Sok mai ember világnézetében az ember áll a központban. Persze nem a másik
   emberre gondolnak, hanem saját magukra. Olyan ez mintha valaki napjainkban
   azt hirdetné, hogy mégis a Föld a világmindenség központja, s a Nap meg  a
   többi  bolygók  mind  Földünk  körül  keringenek.  Jó  lenne  megtenni   a
   kopernikuszi fordulatot az emberről alkotott gondolkodásunkban. Jó  volna,
   ha  helyreállítanánk  a  helyes   sorrendet,  és  végre  Isten   törvényei
   kerülnének az első  helyre. Ezután  pedig az  embertársaink felé  irányuló
   szeretet következne, s  csak legvégül  gondolnánk magunkra.  Jó lenne,  ha
   észrevennénk, hogy Isten jobban szeret bennünket, mint mi önmagunkat. Vagy
   az önszeretetünkkel is őt akarjuk felülmúlni? (his)
   
   

   Imádság:

   Isten anyja, aki gyöngéd anyai szeretettel vetted körül Názáretben az ifjú
   Üdvözítőt, segíts nekem, hogy én is Isten gyermeke maradhassak!
   Istenem, mindenemet  neked köszönhetem:  életemet, szüleimet,  barátaimat.
   Olyan sokan vannak, akik mindezeknek  nem örülhetnek: a vakok, a  betegek,
   az elhagyott gyermekek, az éhezők.
   Most minden  bűnömet teljes  szívemből bánom,  és nem  szeretném őket  még
   egyszer elkövetni. A te segítségeddel azon fogok fáradozni, hogy többé  ne
   vétkezzem.
   Szűz Mária, Isten anyja, könyörögj értem most, amikor megvallom vétkeimet,
   amelyek eltávolítottak engem szent Fiadtól!