[Evangelium] 2005-02-27

[evangelium at communio.hu]

   2005. február 27. - Nagyböjt 3. vasárnapja

   Abban az időben: Jézus Szamaria  egyik városába, Szikárba érkezett,  közel
   ahhoz a földhöz,  amelyet Jákob  adott fiának, Józsefnek.  Ott volt  Jákob
   kútja. Mivel Jézus  útközben elfáradt,  leült a  kútnál. Az  idő dél  felé
   járt.
   Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte:
   "Adj innom!"  Tanítványai  ugyanis  elmentek  a  városba,  hogy  ennivalót
   vegyenek. Az asszony  elcsodálkozott: "Hogyan kérhetsz  te, zsidó  létedre
   tőlem, szamariai  asszonytól inni?"  A zsidók  ugyanis nem  érintkeznek  a
   szamaritánusokkal.
   Jézus így felelt: "Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki  mondja
   neked: Adj innom!, inkább  te kérnéd őt,  és ő élő  vizet adna neked."  Az
   asszony ezt felelte: "Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély.  Honnan
   vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt
   a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?"
   Jézus  erre  megjegyezte:  "Mindaz,  aki   ebből  a  vízből  iszik,   újra
   megszomjazik. De  aki abból  a vízből  iszik, amelyet  én adok  neki,  nem
   szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre  szökellő
   vízforrás lesz benne." Erre  az asszony megkérte: "Uram,  add nekem azt  a
   vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!"
   Jézus így szólt:  "Menj, hívd  a férjedet, és  jöjj ide!"  Az asszony  ezt
   felelte: "Nincs is férjem!"  Mire Jézus: "Jól  mondod, hogy nincs  férjed.
   Mert öt férjed  volt, és  akid most  van, az  sem a  férjed. Ezt  helyesen
   mondtad." Ekkor így  szólt az  asszony: "Uram, látom,  hogy próféta  vagy!
   Atyáink ezen  a  hegyen  imádták  Istent, ti  pedig  azt  mondjátok,  hogy
   Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt."
   Jézus ezt felelte: "Hidd el nekem,  asszony, hogy eljön az óra, amikor  az
   Atyát nem itt és nem is  Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt  imádjátok,
   akit nem  ismertek, mi  pedig azt,  akit ismerünk,  hiszen az  üdvösség  a
   zsidóktól ered. De  eljön az  óra, sőt  már itt  is van,  amikor az  igazi
   imádók lélekben  és  igazságban  imádják  az Atyát.  Mert  az  Atya  ilyen
   imádókat vár.  Isten ugyanis  Lélek, ezért  akik őt  imádják, lélekben  és
   igazságban kell  imádniuk." Az  asszony így  szólt: "Tudom,  hogy eljön  a
   Messiás,  akit  Krisztusnak  neveznek.  Ha  majd  eljön,  ő  tudtunkra  ad
   mindent."
   Erre Jézus kijelentette: "Én vagyok  az, aki veled beszélek."  Tanítványai
   éppen visszaérkeztek, és  meglepődtek, hogy asszonnyal  beszélget. De  nem
   kérdezte meg egyikük  sem: "Mit  akarsz tőle?",  vagy: "Miért  beszélgetsz
   vele?" Az  asszony  pedig  otthagyva  korsóját,  elsietett  a  városba  és
   elmondta az embereknek: "Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki  mindent
   elmondott, amit  tettem!  Lehet,  hogy  ő a  Krisztus?"  Ki  is  jöttek  a
   városból, és  odagyűltek  köréje.  Közben a  tanítványok  megkínálták  őt:
   "Mester, egyél!" Jézus azonban ezt mondta nekik: "Van nekem olyan  ételem,
   amelyről ti nem tudtok!" Erre  a tanítványok kérdezgetni kezdték  egymást:
   "Talán valaki  hozott  neki ennivalót?"  De  Jézus megmagyarázta:  "Az  én
   ételem az,  hogy megtegyem  annak  akaratát, aki  engem küldött,  és  hogy
   befejezzem az ő  művét. Ugye,  azt mondjátok: Még  négy hónap,  és itt  az
   aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek  a
   földeket, aranysárgák  már,  készek az  aratásra.  Az arató  elnyeri  most
   jutalmát: Begyűjti  a termést  az  örök életre,  hogy aki  vetett,  együtt
   örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a
   másik arat. Én azért  küldtelek titeket, hogy  learassátok, amivel nem  ti
   fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be."
   Abból a  városból, a  szamaritánusok közül  sokan hittek  benne, mivel  az
   asszony  tanúsította:  "Mindent  elmondott,  amit  tettem."  Mikor  azután
   kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is
   maradt két napig.  Ezután így szóltak  az asszonyhoz: "Most  már nem a  te
   szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk  is, és tudjuk, hogy valóban ő  a
   világ Üdvözítője."
   Jn 4,5-42

   Elmélkedés:

   30. Drága  testvéreim  a  püspökségben,  rátok bízom  ezt  az  évet,  mert
   bizonyos vagyok  abban,  hogy teljes  apostoli  buzgóságtokkal  fogadjátok
   felhívásomat.

   Papok, akik minden nap elismétlitek  az átváltoztatás szavait, s tanúi  és
   hirdetői vagytok  a szeretet  kezetek  között végbemenő  nagy  csodájának,
   engedjétek,  hogy  megérintsen  benneteket  ennek  a  különleges  évnek  a
   kegyelme; minden nap  újmisétek örömével és  buzgóságával mutassátok be  a
   szentmisét, és szívesen időzzetek imádságban a tabernákulum előtt.

   Diakonusok, legyen ez az  év a kegyelem éve  számotokra is, akik  közelről
   vesztek részt az ige és az oltár szolgálatában.

   Lektorok,  akolitusok,  rendkívüli   áldoztatók,  legyetek  tudatában   az
   ajándéknak, amely rátok van bízva a feladattal, amit az Eucharisztia méltó
   ünneplésére kaptatok.

   Kispapok, külön  figyelemmel  fordulok hozzátok:  a  szemináriumi  életben
   szerezzétek meg a tapasztalatot, hogy milyen édes nemcsak minden nap részt
   venni  a   szentmisén,   hanem   beszélgetve  hosszasan   időzni   is   az
   eucharisztikus Jézusnál.

   Szerzetesek és szerzetesnők, akik Istennek szenteltségtekben arra kaptatok
   meghívást, hogy  huzamosan szemlélődjetek,  ne  feledjétek, hogy  Jézus  a
   tabernákulumban vár titeket, hogy megajándékozza szíveteket  barátságával,
   ami életetek egyedüli értelme és teljessége.

   Krisztushívők, valamennyien fedezzétek fel az Eucharisztia ajándékát, mint
   a  világban  -   a  különböző  foglalkozásokban   és  a   legváltozatosabb
   helyzetekben - élt mindennapi életetek világosságát és erejét.  Elsősorban
   azért fedezzétek  fel,  hogy  maradéktalanul át  tudjátok  élni  a  család
   szépségét és küldetését.

   Fiatalok,  sokat  várok  tőletek,  miközben  megújítom  a  kölni  Ifjúsági
   Világtalálkozóra szóló meghívásomat. A választott téma - "eljöttünk,  hogy
   imádjuk Őt" (Mt 2,2) - különösen is sugallja a magatartást, amely  szerint
   ebben az  eucharisztikus  évben  éljetek. Hozzátok  el  az  eucharisztikus
   színek alatt rejtőző Jézussal  való találkozásra életkorotok,  reményetek,
   szeretetképességetek minden lelkesedését.
   A Szentatya Mane  nobiscum Domine  apostoli levelének  teljes szövege  itt
   olvasható: [1]Mane nobiscum Domine
   
   

   Imádság:

   A Kereszt himnusza

   Most minden földi szenvedés
   dicsérje az Urat:
   Dicsérje Őt szegénység és száműzetés,
   Dicsérje Őt csalódás, kitagadottság, hontalanság,
   Dicsérje Őt oltatlan szomj és nyugtalanság.
   Dicsérje Őt fénnyel tusázó kincs elme,
   Dicsérje Őt a Természet sötét gyötrelme...
   Dicsérje Őt szeretet kínja: szent és drága.
   Dicsérje Őt a lélek árvasága.
   Dicsérje Őt a lelki börtön, szellemek fogsága.
   Dicsérje Őt a bűnnek mardosása.
   Dicsérje Őt a bűnbánóknak sóhaja.
   Dicsérje Őt múlások vontatott jaja.

   Dicsérje Őt halál keserves végcsapása is...
   Mert boldog lett a földi kín:
   beléje szeretett
   a Szeretet...
   Íme a Kereszt fája, min
   a világ Üdve megfeszíttetett...
   (Gertrud von Le Fort)
   

   ________________________________

   Aktuális:
   Jézus  egy  hosszú  út  után  megérkezik  Szikár  közelébe,  és   miközben
   tanítványai a  városba  mennek  ennivalóért, Ő  leül  Jákob  kútjához.  Az
   evangélium egy kimerült, fáradt, éhes és szomjas embert állít elénk. És  Ő
   a mi Istenünk! [2]Folytatás

References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/mane.html
   2. http://www.szombathely.egyhazmegye.hu/szombathely-gondolatok.html