[Evangelium] 2005-02-26

[evangelium at communio.hu]

   2005. február 26. - Szombat

   Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
   A farizeusok  és  az  írástudók  méltatlankodtak  miatta.  "Ez  szóba  áll
   bűnösökkel, sőt  eszik  is  velük"  -  mondták.  Jézus  erre  a  következő
   példabeszédet mondta nekik:
   "Egy embernek  két fia  volt.  A fiatalabbik  egyszer így  szóit  apjához:
   Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta  köztük
   vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és  elment
   egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát.  Amikor
   mindenét elpazarolta,  az  országban nagy  éhínség  támadt, s  ő  maga  is
   nélkülözni kezdett. Erre  elment és  elszegődött egy  ottani gazdához.  Az
   kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
   gyomrát a sertések eledelével, de még  abból sem adtak neki. Ekkor  magába
   szállt: Atyám házában hány napszámos  bővelkedik kenyérben - mondta -,  én
   meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki;  Atyám,
   vétkeztem az  ég ellen  és  teellened. Arra  már  nem vagyok  méltó,  hogy
   fiadnak nevezz, csak  béreseid közé fogadj  be. Azonnal útra  is kelt,  és
   visszatért atyjához. Atyja  már messziről  meglátta, és  megesett rajta  a
   szíve.  Eléje  sietett,  nyakába  borult,  és  megcsókolta.  Ekkor  a  fiú
   megszólalt: "Atyám,  vétkeztem az  ég  ellen és  teellened. Arra  már  nem
   vagyok méltó,  hogy  fiadnak  nevezz."  Az  atya  odaszólt  a  szolgáknak:
   "Hozzátok hamar  a legdrágább  ruhát, és  adjátok rá.  Húzzatok gyűrűt  az
   ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
   Együnk és vigadjunk, hisz  fiam halott volt és  életre kelt, elveszett  és
   megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
   Az idősebbik  fiú  kint volt  a  mezőn. Amikor  hazatérőben  közeledett  a
   házhoz, meghallotta a zeneszót és a  táncot. Szólt az egyik szolgának,  és
   megkérdezte: Mi történt? Megjött  az öcséd, és  atyád levágatta a  hizlalt
   borjút, mivel  épségben  visszakapta  őt  -  felelte  a  szolga.  Erre  az
   idősebbik fiú megharagudott, és nem  akart bemenni. Ezért atyja kijött  és
   kérlelni kezdte.  De  ő szemére  vetette  atyjának: Látod,  én  annyi  éve
   szolgálok neked, és egyszer sem szegtem  meg parancsodat. És te nekem  még
   egy gödölyét sem adtál  soha, hogy mulathassak  egyet a barátaimmal.  Most
   pedig, hogy ez a te fiad,  aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta,  megjött,
   hizlalt borjút vágattál le neki.
   Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.  De
   most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
   most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
   Lk 15,1-3.11-32

   Elmélkedés:

   29. Ó szent vendégség, Krisztust vesszük rajta! Az Eucharisztia éve  abból
   a csodálatból születik, amellyel az  Egyház e nagy misztérium színe  előtt
   áll. E csodálat szüntelenül áthatja  a lelkemet. Ebből fakadt az  Ecclesia
   de Eucharistia enciklika. Péteri szolgálatom 27. éve - amelynek kezdetéhez
   értem -  nagy kegyelmének  tartom, hogy  az egész  Egyházat meghívhatom  e
   kimondhatatlan szentség szemlélésére, dicséretére és imádására. Legyen  az
   Eucharisztia éve mindenki számára alkalom arra, hogy újra tudatosítsuk azt
   a páratlan kincset,  amelyet Krisztus  az Ő  Egyházára bízott.  Késztessen
   élőbb és átéltebb ünneplésére,  amelyből szeretettől átformált  keresztény
   élet fakad.
   Mennyi jó  kezdeményezést  lehet  megvalósítani  e  téren  a  részegyházak
   Pásztorainak  irányításával!  Az  Istentisztelet  és  Szentségi   Fegyelem
   Kongregációja   nem   fog   késlekedni   hasznos   kezdeményezésekkel   és
   javaslatokkal. Mindazonáltal  nem  azt  kérem,  hogy  rendkívüli  dolgokat
   műveljetek, hanem hogy minden kezdeményezést mély bensőségesség hasson át.
   Ha ennek az  évnek csak annyi  volna a gyümölcse,  hogy minden  keresztény
   közösség  megünnepli  a  vasárnapi   szentmisét  és  gyakoribbá  válna   a
   szentmisén kívüli  szentségimádás, már  nagyon nagy  eredményt érnénk  el.
   Azonban magasra kell törni és  nem szabad megelégednünk közepes  mércével,
   mert mindig számíthatunk Isten segítségére.
   A Szentatya Mane  nobiscum Domine  apostoli levelének  teljes szövege  itt
   olvasható: [1]Mane nobiscum Domine
   
   

   Imádság:

   Szűz Mária,  Jézus Anyja,  őrizd meg  szívemet, hogy  gyermeki, tiszta  és
   átlátszó legyen, mint a forrás! Adj nekem egyszerű szívet, amely mentes  a
   sötét kételyektől!
   Szívet, amely adakozó, és részvétet  érez a szenvedők iránt! Erős  szívet,
   amely sohasem kicsinyhitű és csüggeteg! Hűséges és nemes szívet, ami semmi
   jót nem felejt, és semmi rosszat nem tesz.
   Szívet,  amely  Jézus  Krisztus   ügyéért  lelkesedik,  amelyet   Krisztus
   szeretete megsebzett, és ez a seb csak az égben gyógyul meg!
    

References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/mane.html