[Evangelium] 2005-02-21

[evangelium at communio.hu]

   2005. február 21. - Hétfő

   A hegyi beszédben  Jézus így szólt  tanítványaihoz: "Legyetek  irgalmasok,
   amint mennyei Atyátok is irgalmas.  Ne mondjatok ítéletet senki fölött,  s
   akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne  ítéljetek el senkit, s akkor  titeket
   sem ítélnek el. Bocsássatok meg,  és nektek is megbocsátanak. Adjatok,  és
   akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel  mérnek
   öletekbe. Mert amilyen  mértékkel ti mértek,  olyannal mérnek majd  nektek
   is."
   Lk 6,36-38

   Elmélkedés:

   24. A két  emmauszi tanítvány, miután  felismerte az Urat,  "még abban  az
   órában útra  kelt"  (Lk  24,33),  mert közölni  akarták,  amit  láttak  és
   hallottak. Ha  valóban találkozunk  a  Feltámadottal, amikor  testével  és
   vérével  táplálkozunk,  képtelenek  vagyunk  csak  maguknak  megtartani  a
   tapasztalt örömöt.  A szentáldozásban  egyre inkább  elmélyülő  találkozás
   Krisztussal  az   Egyházban   és  minden   keresztényben   felébreszti   a
   tanúságtétel és  az evangelizálás  sürgető  érzését. Abban  a  homíliában,
   amelyben bejelentetem az  Eucharisztia évét, ezt  hangsúlyoztam Szent  Pál
   szavaira hivatkozva:  "Valahányszor esztek  ebből  a kenyérből  és  isztok
   ebből a  kehelyből, az  Úr  halálát hirdetitek,  amíg  el nem  jön"  (1Kor
   11,26). Az  Apostol szoros  kapcsolatba hozza  a lakomát  és a  hirdetést:
   közösségre lépni Krisztussal a húsvéti megemlékezésben egyidejűleg jelenti
   a kötelezettség-érzetet arra, hogy  a szertartásban megvalósított  esemény
   misszionáriusai legyünk. Az  elbocsátás minden  szentmise végén  megbízás,
   amely arra  készteti  a keresztény  embert,  hogy vállalja  az  evangélium
   terjesztését és a társadalom keresztény szellemiséggel való betöltését.
   A Szentatya Mane  nobiscum Domine  apostoli levelének  teljes szövege  itt
   olvasható: [1]Mane nobiscum Domine
   
   

   Imádság:

   Mi ez  az evilági  élet? Egy  kis göröngy  a lét  Himalájához képest!  Egy
   pillanat az évmilliárd mellett! Nem ott kezdődik-e az igazi Valóság a Nagy
   Kapun túl? Micsoda távlatok nyílnak majd meg ott előttünk! Micsoda  űrökbe
   pillantunk majd  bele! Micsoda  mélységekbe  és magasságokba  szédül  bele
   tekintetünk! Micsoda  fényözönöket fogunk  látni. Törpék  és hangyák,  mi,
   hogyan fogjuk szégyellni, hogy idelenn, olyan szörnyű nagynak értékeltük a
   semmit, és olyan értetlenül ráztuk le figyelmünkről az igazán nagyot.
   Te  vársz  ott  miránk,  te  egyedül!  A  többi  semmi  Tehozzád   képest.
   Mennyország,  szentek  egyessége,  viszontlátás,  egymásra  borulás,  örök
   ujjongás, paradicsomkert, amelyben boldogan járunk.
   Nem! Mindez semmi tehozzád képest; te egyedül is mennyország vagy, duzzadó
   élet és bűvölő báj, el nem engedő, örökre betöltő, a boldogságnak  sikoltó
   fokaira emelő szépség.  Ó, bocsáss  meg, hogy valaha  mást is  szerettünk,
   mint téged!
    

References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/mane.html