[Evangelium] 2005-02-20

[evangelium at communio.hu]

   2005. február 20. - Nagyböjt 2. vasárnapja

   Abban az  időben:  Jézus  maga  mellé vette  Pétert,  Jakabot  és  (ennek)
   testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott  elváltozott
   előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér
   lett, mint  a fény.  És  íme, megjelent  nekik  Mózes és  Illés:  Jézussal
   beszélgettek. Ekkor  Péter  így  szólt  Jézushoz:  "Uram,  jó  nekünk  itt
   lennünk! Ha akarod,  felállítok itt  három sátrat,  neked egyet,  Mózesnek
   egyet és Illésnek egyet!" Még beszélt, amikor íme, fényes felhő  borította
   be őket, és  a felhőből egy  hang hallatszott: "Ez  az én szeretett  Fiam,
   akiben kedvem  telik.  Őt  hallgassátok!" Ennek  hallatára  a  tanítványok
   földre  borultak  és  nagyon  megrémültek.  De  Jézus  odament   hozzájuk,
   megérintette őket, és ezt mondta:  "Keljetek fel, és ne féljetek!"  Amikor
   szemüket fölemelték,  nem láttak  mást, csak  Jézust egymagát.  A  hegyről
   lejövet Jézus a lelkükre kötötte: "Senkinek se szóljatok a látomásról, míg
   az Emberfia a holtak közül fel nem támad!"
   Mt 17,1-9

   Elmélkedés:

   23. Különösen óhajtom, hogy ebben az évben külön figyelmet fordítsunk a
   vasárnapra, mint az Úr napjának és az Egyház napjának újrafelfedezésére és
   teljes átélésére. Boldog lennék, ha újra átelmélkednénk mindazt, amit a
   Dies Domini apostoli levelemben írtam. "Épp a vasárnapi szentmisén élik át
   a keresztények újra különös intenzitással az apostolok húsvét esti
   élményét, amikor a Feltámadott megjelent közöttük (vö. Jn 20,19). A
   tanítványok kis csoportjában, ami az Egyház zsengéje volt, bizonyos módon
   jelen volt Isten mindenkori népe." A papok a kegyelem ezen évében
   lelkipásztori szolgálatuk során még nagyobb figyelmet fordítsanak a
   vasárnapi szentmisére, mint olyan ünneplésre, amelyen a plébániai közösség
   egésze van jelen, beleértve rendszeres résztvevőkként a különböző
   csoportokat, mozgalmakat és társulásokat is.
   A Szentatya Mane nobiscum Domine apostoli levelének teljes szövege itt
   olvasható: [1]Mane nobiscum Domine

   Imádság:

   Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
   hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta
   sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök
   összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet
   nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy
   megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Óh,
   végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a
   Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.

   ________________________________

   Aktuális:
   Nagyböjt 2. vasárnapján minden esztendőben Jézus színeváltozásáról hallunk
   az evangéliumban. Jézus, akinek isteni dicsősége eddig a pillanatig rejtve
   marad az emberek előtt, megmutat ebből a dicsőségből valamit, amikor
   átváltozik a három apostol előtt. A hegyről lefelé azonban szigorúan
   lelkére köti az apostoloknak, hogy senkinek se beszéljenek az élményről az
   ő feltámadásáig. És ők hallgatnak is erről, s csak a feltámadás után
   szólnak a látomásról. Valószínűleg nem is értették teljesen, hogy miben
   volt részük, és a jelenet jelentőségét sem fogták fel. Hallgatniuk kell a
   húsvéti eseményig, hiszen Jézus isteni dicsőségének teljessége a
   feltámadásban mutatkozik meg igazán, míg a hegyen ezt a dicsőséget vagy
   talán annak egy részét, csak egy rövid időre láthatták.
   Jézus istenségének legfőbb bizonyítéka az apostolok számára a feltámadás
   eseménye. [2]Folytatás

References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/mane.html
   2. http://www.szombathely.egyhazmegye.hu/szombathely-gondolatok.html