[Evangelium] 2005-02-15

[evangelium at communio.hu]

   2005. február 15. - Kedd

   A hegyi beszédben Jézus így  szólt tanítványaihoz: "Amikor imádkoztok,  ne
   szaporítsátok a  szót, mint  a pogányok!  Azt hiszik  ugyanis, hogy  akkor
   nyernek meghallgatást,  ha sokat  beszélnek. Ne  utánozzátok őket!  Hiszen
   mennyei Atyátok tudja, mire  van szükségtek, még  mielőtt kérnétek őt.  Ti
   tehát így imádkozzatok:
   Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
   szenteltessék meg a te neved;
   jöjjön el a te országod;
   legyen meg a te akaratod,
   amint a mennyben, úgy a földön is.
   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
   és bocsásd  meg  vétkeinket,  miképpen  mi  is  megbocsátunk  az  ellenünk
   vétkezőknek;
   és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
   Mert ha  ti  megbocsátjátok  az  embereknek,  hogy  (ellenetek)  vétettek,
   mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem  bocsátotok
   meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."
   Mt 6,7-15

   Elmélkedés:

   18. Részleteiben mind a szentmise ünneplése közben, mind a szentmisén
   kívüli szentségimádásban ébren kell tartani Krisztus valóságos
   jelenlétének tudatát. Ez mutatkozik meg a beszéd hangnemében és
   hangerejében, a mozdulatokban és mozgásokban, és az egész magatartásban.
   Az ide vonatkozó szabályok emlékeztetnek - én magam is ismételten
   hangsúlyoztam - annak fontosságára, hogy csendet kell biztosítani mind a
   szentmisében, mind a szentségimádás alkalmával. Egyszóval mind a
   felszentelt szolgáknak, mind a hívőknek a legnagyobb tisztelettel kell
   bánniuk az Eucharisztiával. A tabernákulumban jelenlévő Jézus egyre több
   olyan szerelmes lélek számára legyen vonzó pólus, akik képesek arra, hogy
   hosszasan időzzenek nála, hallgassák a szavát és érezzék szívének
   dobbanásait. "Ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes az Úr!" (Zsolt
   33,9)
   A szentmisén kívüli szentségimádás legyen ebben az évben minden plébániai
   és szerzetesi közösség különleges feladata. Hosszasan időzzünk leborulva
   az Eucharisztiában jelenlévő Jézus előtt, hitünkkel és szeretetünkkel
   jóvátéve a bántásokat, a mellőzéseket és a sérelmeket, amelyeket
   Üdvözítőnknek oly sok helyen el kell viselnie. A szentségimádásban
   mélyítsük el személyes és közösségi szemlélődésünket, élve az imádságnak
   azokkal a segítségeivel, amelyeket Isten Igéje és a sok régi és új
   misztikus szent tapasztalata nyújt. Maga a rózsafüzér is, ha mélyen
   biblikusan és krisztusközpontúan értjük - amit annyira ajánlottam a
   Rosarium Virginis Mariae apostoli levelemben - nagyon alkalmas út lehet a
   Mária iskolájában és társaságában végzett eucharisztikus szemlélődéshez.
   Az Eucharisztia évében egészen különös ünnepélyességgel tartsuk meg
   Úrnapját a hagyományos körmenettel együtt. Hirdessük mindenütt - még
   utcáinkon és házaink között is - a hitünket, amellyel hiszünk Istenben,
   aki megtestesült, s útitársunk és az áldások kimeríthetetlen forrása lett,
   és ezzel fejezzük ki hálás szeretetünket.
   A Szentatya Mane nobiscum Domine apostoli levelének teljes szövege itt
   olvasható: [1]Mane nobiscum Domine

   Imádság:

   Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva,
   hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk.
   És minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát,
   számolva minden ember adottságával.
   Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet,
   ahol szolgálnom kell.
   Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes,
   hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek,
   Uram!

References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/mane.html