[Evangelium] 2005-02-04
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2005. Feb. 4., P, 05:10:01 CET
2005. február 4. - Péntek
Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze
földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje,
mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik
azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy
próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes
továbbra is azt gondolta magában: "Ő János, akinek fejét vétettem. Ő
támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta
Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
"Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott
ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt
menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján
lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes
meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
"Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked." Sőt meg is esküdött: "Bármit
kérsz, megadom neked, még az országom felét is." A leány kiment, és
megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János
fejét." Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: "Azt akarom,
hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király
nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel
nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29
Elmélkedés:
7. Pápaságom kezdetén a Redemptor hominis kezdetű enciklikában bőségesen
kifejtettem e témát, s később többször is visszatértem rá. A jubileum
kedvező alkalom volt arra, hogy erre az alapvető igazságra újra felhívjam
a hívők figyelmét. A nagy esemény előkészülete teljesen szentháromságos és
krisztusközpontú volt. Közben természetesen nem feledkezhettünk meg az
Eucharisztiáról. Most, az Eucharisztia évének megnyitása előtt szívesen
emlékezem arra, hogy már a Tertio millennio adveniente kezdetű levelemben
írtam: "A 2000. év teljesen eucharisztikus lesz: az Üdvözítő, aki 20
évszázaddal ezelőtt testet öltött Mária méhében, az Eucharisztia
szentségében folyamatosan az isteni élet forrásaként adja magát az
emberiségnek". A Rómában tartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
konkrétan megtestesítette a Nagy Jubileum e jellegét. Érdemes arra is
emlékezni, hogy a jubileumi készület közepén Dies Domini kezdetű apostoli
levelemben elmélkedési témául adtam a hívőknek a vasárnapot, mint a
feltámadott Úr napját, és sajátosan az Egyház napját. Akkor mindenkit arra
szólítottam, hogy a vasárnap szíveként fedezzük fel újra az eucharisztikus
ünneplést.
A Szentatya Mane nobiscum Domine apostoli levelének teljes szövege itt
olvasható: [1]Mane nobiscum Domine
Imádság:
Együtt élek emberekkel. őket is hajszolja az élet. k is sokszor fáradtak,
kimerültek, idegesek. Milyen kevés kell ahhoz, hogy mások segítője
lehessek.
Egyszer egy derűs szó, máskor egy kis hallgatás, egy kis elnézés - talán
csak annyi, hogy nem nyitom ki a rádiót, vagy csöndesen teszem be az
ajtót, halkan beszélek, nem panaszkodom folyton saját bajaimról, nem
érzékenykedem, helyet adok a villamoson.
Az emberek kimerültségében Krisztus fáradtságát tisztelem.
References
Visible links
1. http://www.katolikus.hu/szombathely/mane.html
More information about the Evangelium
mailing list