[Evangelium] 2005-02-03

[evangelium at communio.hu]

   2005. február 3. - Szent Balázs püspök és vértanú

   Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
   őket, hatalmat  adva nekik  a  tisztátalan lelkek  felett.  Megparancsolta
   nekik, hogy az útra  ne vigyenek semmit,  csak vándorbotot: sem  kenyeret,
   sem tarisznyát, sem pénzt az  övükben. Sarut kössenek, de két  ruhadarabot
   ne vegyenek magukra.
   Azután így  folytatta:  "Ha valahol  betértek  egy házba,  maradjatok  ott
   addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
   be és nem  hallgatnak meg  titeket, menjetek  el onnét,  s még  a port  is
   rázzátok  le  lábatokról,  tanúbizonyságul  ellenük."  Azok  elmentek,   s
   hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és  olajjal
   megkenve sok beteget meggyógyítottak.
   Mk 6,7-13

   Elmélkedés:

   6. Tíz évvel ezelőtt, 1994. november 10-én Tertio millennio adveniente
   kezdetű apostoli levelemmel megnyithattam az Egyház előtt a 2000. év Nagy
   Jubileumára való előkészület útját. Úgy láttam, hogy ez a történelmi
   alkalom nagy kegyelemként jelenik meg a horizonton. Nem áltattam magam
   azzal, hogy önmagában az idő múlása, bármily szuggesztív is, nagy
   változásokat hozhatna magával. A tények sajnos az ezredforduló után
   megmutatták, hogy az események kegyetlen következetességgel folytatódnak,
   gyakran rosszabbak az előbbieknél. Olyan helyzet bontakozott ki, melyben a
   biztató távlatok mellett az erőszak és a vér sötét árnyai is jelen vannak,
   és nem múlnak el. Amikor azonban az Egyházat a megtestesülés 2000 éves
   jubileumának ünneplésére hívtam, meg voltam győződve - s ma még inkább meg
   vagyok győződve - arról, hogy az emberiség "távoli jövője" érdekében
   dolgozunk. Krisztus ugyanis nemcsak az Egyház történelmének, hanem az
   egész emberiség történelmének is a középpontja. Benne foglaltatik össze
   minden (vö. Ef 1,10; Kol 1,15-20). Hogyan ne emlékeznénk a lelkesedésre,
   amellyel a II. vatikáni Zsinat VI. Pál pápát idézve megvallotta, hogy
   Krisztus "az emberi történelem célja, az a pont, amelyre a történelem és a
   civilizáció vágyai irányulnak, ő az emberi nem középpontja, minden szív
   öröme és kívánságainak beteljesedése". A Zsinat tanítása tovább mélyítette
   az Egyház természetének megismerését azzal, hogy a hívő lelkek szemét
   fölnyitotta a hit és a földi valóság misztériumainak élesebb látására
   Krisztus világosságában. Benne, a megtestesült Igében ugyanis nemcsak
   Isten misztériuma, hanem az ember misztériuma is kinyilatkoztatást nyert.
   Az ember Benne talál megváltást és beteljesedést.
   A Szentatya Mane nobiscum Domine apostoli levelének teljes szövege itt
   olvasható: [1]Mane nobiscum Domine

   Imádság:

   Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
   gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
   hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
   a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
   ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot. (Szent
   Efrém)

References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/mane.html