[Evangelium] 2005-02-02

[evangelium at communio.hu]

   2005. február 2. - Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

   Amikor  Mózes  törvénye  szerint  elteltek  Mária  tisztulásának   napjai,
   fölvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: "Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona".  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, "egy pár gerlét  vagy
   két  galambfiókát"   tisztulási  áldozatul   bemutatnia.  És   íme,   volt
   Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú,  egy igaz és  istenfélő ember,  aki
   Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A  Szentlélek
   kinyilatkoztatta neki, hogy  nem lát  halált addig,  míg nem  látja az  Úr
   Fölkentjét. A  Lélek arra  indította, hogy  menjen a  templomba, amikor  a
   gyermek  Jézust  odavitték  szülei,  hogy  a  törvény  előírásai   szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
   Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
   szavaid szerint békességben,
   mert szemeim meglátták Szabadításodat,
   melyet minden nemzet számára készítettél,
   hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
   és dicsőség népednek, Izraelnek.
   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
   e  gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő -  még a  te lelkedet is  tőr járja  át -,  hogy
   napfényre  kerüljenek  sok  szívnek  titkos  gondolatai!"  Ott  volt  Anna
   prófétanő  is,  Fánuel  leánya  Áser  törzséből.  Idős  volt  már,  napjai
   előrehaladtak. Leánykora után  hét évig élt  férjével, majd özvegyen  érte
   meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta  el a templomot soha, böjtölve  és
   imádkozva szolgálta Istent éjjel  és nappal. Abban  az órában is  odament,
   dicsőítette Istent, és beszélt  a gyermekről mindazoknak, akik  Jeruzsálem
   megváltására vártak.  Miután az  Úr törvénye  szerint elvégeztek  mindent,
   visszatértek városukba, a galileai  Názáretbe. A gyermek pedig  növekedett
   és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
   Lk 2,22-40

   Elmélkedés:

   4. Mint már ismert, az Eucharisztia éve 2004 októberétől 2005 októberéig
   tart. E kezdeményezéshez két esemény kínált nagyon jó alkalmat, egyik a
   kezdetét, a másik a végét jelzi: a mexikói Guadalajarában október 10-től
   17-ig tartó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, és a 2005. október
   2-től 29-ig tartó rendes püspöki szinódus a Vatikánban, melynek témája "Az
   Eucharisztia az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcsa". De egy
   másik meggondolás is ennek az évnek a meghirdetésére késztetett: 2005.
   augusztus 16-tól 21-ig tartjuk Kölnben az Ifjúság Világtalálkozóját. Azt
   kívánom, hogy az Eucharisztia legyen az az élő középpont, amely köré
   összegyűlnek a fiatalok, erősíteni a hitüket és lelkesedésüket. Egy ilyen
   eucharisztikus időszak meghirdetése már régóta bennem él: természetes
   folytatása annak a lelkipásztori irányzatnak, melyet - különösen a Nagy
   Jubileumra készülő és az azt követő években - bele akartam oltani az
   Egyházba és újra meg újra megerősítettem.

   5. Jelen apostoli levelemmel hangsúlyozni akarom ennek az irányzatnak a
   folytonosságát, hogy mindenki könnyebben hozzájuthasson lelki
   gyümölcseihez. Ami az Eucharisztia évének gyakorlati megvalósítását
   illeti, számítok a részegyházak pásztorainak személyes gondosságára,
   akiknek e nagy Misztérium iránti odaadása segíteni fog megtalálni a
   konkrét megoldásokat. Püspök testvéreim egyébként könnyen beláthatják,
   hogy ez a Rózsafüzér Évét rövid szünet után követő kezdeményezés
   spirituális mélységeket nyit meg, és semmiképpen nem zavarja, épp
   ellenkezőleg, hatásosan megvilágosítja az egyes egyházak lelkipásztori
   programjait, azáltal, hogy e programokat a hívők lelki életének és minden
   helyi egyház kezdeményezéseinek gyökeréhez és titkához kapcsolja. Nem azt
   kérem tehát, hogy az egyes egyházak szakítsák meg a megkezdett
   lelkipásztori "utakat" (programokat), hanem hangsúlyozzák bennük az
   eucharisztikus dimenziót, ami az egész keresztény életnek sajátossága. A
   magam részéről e levéllel néhány alapvető irányt szeretnék megmutatni,
   bízván abban, hogy Isten népének minden tagja tanulékonyan és buzgó
   szeretettel fogadja javaslatomat.
   A Szentatya Mane nobiscum Domine apostoli levelének teljes szövege itt
   olvasható: [1]Mane nobiscum Domine

   Imádság:

   Üdvözlégy, édes Úrnő!
   Csodálatos virágot szültél,
   aki beragyogja az eget és a földet.
   Világosítsd meg értelmemet,
   hogy fölismerjem jóságodat.
   Most aludni térek.
   Csak Isten tudja, fölkelek-e holnap.
   Lelkemet neked ajánlom
   és szeretett Fiadnak,
   Jézusnak, Istenemnek!
   Jézusom, előtted van egész életem!
   Őrangyalom vigyázzon rám ez éjjel
   és őrizzen egész nap,
   reggeltől estig.
   Igen, édes Fiadnak ajánlom lelkemet,
   hogy ne essen áldozatul a kísértésnek,
   hanem kegyelmed mennyországában legyen!
   Ámen.

References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/mane.html