[Evangelium] 2005-02-01

[evangelium at communio.hu]

   2005. február 1. - Kedd

   Abban az  időben, amikor  Jézus a  bárkával ismét  átkelt a  Genezáreti-tó
   túlsó partjára, a parton  nagy tömeg sereglett  köréje. Ekkor odajött  egy
   Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója,  s mihelyt meglátta őt, a  lába
   elé borult,  és nagyon  kérte: "Halálán  van  a lányom.  Jöjj, tedd  rá  a
   kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
   Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki  már
   tizenkét  éve  vérfolyásban  szenvedett.  Sok  orvos  sokféle  kellemetlen
   kezelésnek vetette  alá:  Mindenét  rájuk költötte,  de  hasztalan,  egyre
   rosszabbul lett.  Hallott  Jézusról,  ezért  átfurakodott  a  tömegen,  és
   hátulról megérintette  a ruháját,  így gondolkodott  magában: "Ha  csak  a
   ruháját érintem  is,  meggyógyulok."  És azonmód  megszűnt  a  vérfolyása.
   Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette,  hogy
   erő ment ki belőle. Megfordult  a tömegben, és megkérdezte: "Ki  érintette
   meg a  ruhámat?" Tanítványai  ezt válaszolták:  "Látod, hogy  szorongat  a
   tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett,  hogy
   lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz  tudta,
   hogy mi történt vele  -, odaborult eléje, és  őszintén bevallotta neki  az
   igazságot. Ő így  szólt hozzá: "Leányom,  hited meggyógyított téged.  Menj
   békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
   Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és  közölték:
   "Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
   bátorította a  zsinagóga  elöljáróját:  "Ne félj,  csak  higgy!"  Péteren,
   Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén  kívül senkinek sem engedte meg,  hogy
   vele menjen.  Amikor odaértek  az elöljáró  házához, nagy  riadalmat,  sok
   siratót és jajgatót látott. Bement  és így szólt hozzájuk: "Mit  lármáztok
   itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok  kinevették.
   Ő azonban  mindenkit  kiparancsolt,  maga mellé  vette  a  gyermek  apját,
   anyját, s kísérőivel együtt  bement (a helyiségbe),  ahol a gyermek  volt.
   Megfogta a kislány  kezét, és azt  mondta neki: "Talita  kúm", ami  annyit
   jelent: "Kislány, mondom neked, kelj  föl!" A kislány azonnal fölkelt,  és
   járni kezdett.  Tizenkét éves  volt.  Azok pedig  magukon kívül  voltak  a
   csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy  ezt a dolgot senki meg  ne
   tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
   Mk 5,21-43

   Elmélkedés:

   1. "MARADJ VELÜNK, URUNK, mert esteledik" (vö. Lk 24,29). A feltámadás
   napjának estéjén az Emmausz felé tartó két tanítvány is ezzel a
   meghívással fordult a Zarándokhoz, aki az úton csatlakozott hozzájuk.
   Szomorú gondolatokkal telve nem is képzelték, hogy ez az ismeretlen éppen
   az ő Mesterük, de már feltámadottan. A szívükben mindenesetre valami
   "lángolást" (vö. Lk 24,32) éreztek, miközben Ő beszélt hozzájuk és
   "magyarázta" az Írásokat. Az Ige világossága feloldotta szívük keménységét
   és "megnyitotta a szemüket" (vö. Lk 24,31). A sötétedő estében és a
   lelküket betöltő sötétségben ez a Zarándok egy fénysugár volt, aki
   fölkeltette reményüket és megnyitotta lelküket, hogy a teljes világosságra
   vágyódjanak. "Maradj velünk" - kérlelték. És Ő engedett a kérésnek.
   Röviddel ezután Jézus eltűnt előlük, de a Mester "ott maradt" a kenyér
   színe alatt, melynek megtörésekor megnyílt a szemük.

   2. Az emmauszi tanítványok képe nagyon alkalmas arra, hogy megadja annak
   az évnek az alaptónusát, melyet az Egyház arra szentel, hogy különlegesen
   átélje a Szent Eucharisztia misztériumát. Kérdéseink, nyugtalanságaink
   olykor súlyos csalódásaink útján az isteni Zarándok ma is útitársunk, hogy
   az Írások magyarázatával elvezessen Isten misztériumainak befogadásához.
   Amikor a találkozás Vele teljessé válik, az Ige világosságát követi az a
   világosság, amely "az élet kenyeréből" fakad, és Krisztus ezzel teljesíti
   leginkább ígéretét: "Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig" (vö. Mt
   28,20).

   3. A "kenyértörés" - ahogyan kezdetben nevezték az Eucharisztiát - örökre
   az Egyház életének középpontjában van. Az idők folyamán Krisztus általa
   jeleníti meg halálának és feltámadásának misztériumát. Benne személyesen
   Őt kapjuk, "az égből alászállott élő kenyeret" (Jn 6,51), és Ővele nekünk
   adatott az örök élet záloga, melyben megízlelhetjük a mennyei Jeruzsálem
   örök lakomáját. Már többször, és legutóbb az Ecclesia de Eucharistia
   kezdetű enciklikában - az egyházatyák, az egyetemes zsinatok és elődeim
   nyomdokait követve - meghívtam az Egyházat az Eucharisztiáról való
   elmélkedésre. Ezért nem áll szándékomban ebben a levélben megismételni a
   már elmondott tanítást, csak hivatkozom rá, hogy tegyük magunkévá és
   mélyítsük el azt. De úgy láttam, hogy éppen e célból igen nagy segítséget
   jelenthet egy esztendő, amit teljes egészében e csodálatos Szentségnek
   szentelünk.
   A Szentatya Mane nobiscum Domine apostoli levelének teljes szövege itt
   olvasható: [1]Mane nobiscum Domine

   Imádság:

   Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
   nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
   lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
   örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
   amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
   imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
   szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
   egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
   bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
   tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem! Ámen.

References

   Visible links
   1. http://www.katolikus.hu/szombathely/mane.html