[Evangelium] 2005-01-24

[evangelium at communio.hu]

   2005. január 24. - Hétfő, Szalézi Szent Ferenc püspök és egyháztanító

   Egy  alkalommal  Jeruzsálemből  írástudók  jöttek  (Kafarnaumba),  és  azt
   híresztelték Jézusról:  "Belzebub  szállta  meg",  és:  "A  gonosz  lelkek
   fejedelmének segítségével űzi ki az  ördögöket." Ám ő magához hívta  őket,
   és példabeszédekben szólt hozzájuk: "Hogyan  űzhetné ki a sátán a  sátánt?
   Ha egy ország meghasonlik  önmagával, az az ország  nem maradhat fenn.  Ha
   egy család meghasonlik  önmagával, az  a család  nem maradhat  fenn. Ha  a
   sátán önmaga  ellen támad  és meghasonlik  önmagával, akkor  nem  maradhat
   fenn, hanem  elpusztul. Az  erősnek házába  nem törhet  be senki,  és  nem
   ragadhatja el  a holmiját,  hacsak előbb  meg nem  kötözi az  erőset;  így
   viszont már kirabolhatja a házát.  Bizony, mondom nektek, hogy az  emberek
   fiainak minden  bűnt  megbocsátanak,  és minden  káromlást,  bárhogyan  is
   káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer  bocsánatot,
   azt  örökös  bűn  terheli."  (Azért   mondta  mindezt  Jézus),  mert   azt
   terjesztették: "Megszállta a tisztátalan lélek."
   Mk 3,22 - 30

   Imádság:

   Mindig soknak tartjuk,
   amit mi teszünk másokért;
   ellenben amit mások tesznek érettünk,
   azt semmibe sem vesszük.
   Úgy látszik, két szívünk van:
   egy lágy, gyöngéd, engedékeny -
   önmagunk számára,
   és egy kemény, szigorú, zord -
   embertársaink számára.
   Szalézi Szent Ferenc