[Evangelium] 2005-01-14

[evangelium at communio.hu]

   2005. január 14. - Péntek

   Néhány nap múlva Jézus visszatért  Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a  híre,
   hogy otthon van, annyian jöttek össze,  hogy még az ajtó előtti téren  sem
   fértek el; ő  pedig hirdette  nekik az  igét. Közben  odahoztak hozzá  egy
   bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe,  kibontották
   fölötte a  tetőt, ahol  volt, és  a nyíláson  át leengedték  a  hordágyat,
   amelyen a béna feküdt.  Jézus pedig, látva hitüket,  így szólt a  bénához:
   "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid."  Ült ott néhány  írástudó is. Ezek  így
   gondolkodtak  szívükben:  "Hogy  beszélhet  ez  így?  Káromkodik!  Ki  más
   bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?"
   Jézus azonnal  észrevette, hogy  magukban ilyeneket  gondolnak, így  szólt
   tehát hozzájuk:  "Miért  gondoljátok  ezt szívetekben?  Mi  könnyebb:  Azt
   mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj  föl,
   fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van  hatalma
   a földön  a bűnök  megbocsátására!" Ezzel  odafordult a  bénához:  "Mondom
   neked: Kelj föl,  fogd az  ágyadat, és  menj haza!"  Az felkelt,  fölvette
   ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
   Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: "Nem láttunk
   még ilyet sohasem!"
   Mk 2,1 - 12

   Imádság:

   Engedd Uram, hogy veled szoros barátságban tölthessem napjaimat!
   Gondolataim, szavaim, tetteim a keresztség kegyelmét tükrözzék, hogy
   hivatásomra méltó lehessek.