[Evangelium] 2005-01-06

[evangelium at communio.hu]

   2005. január 6. - Csütörtök

   Abban az időben Jézus a  (Szent)lélek erejével visszatért Galileába.  Híre
   elterjedt az  egész  környéken.  Tanított  a  zsinagógákban,  és  mindenki
   elismeréssel  beszélt  róla.  Eljutott  Názáretbe  is,  ahol  nevelkedett.
   Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
   Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és  éppen
   arra a helyre talált, ahol ez volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam.  Fölkent
   engem és  elküldött,  hogy örömhírt  vigyek  a szegényeknek,  hirdessem  a
   foglyoknak a szabadulást,  a vakoknak  a látást, hogy  szabaddá tegyem  az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
   írást,  átadta  a  szolgának,  és   leült.  A  zsinagógában  minden   szem
   rászegeződött. Ő  pedig  elkezdte  beszédét: "Ma  beteljesedett  az  írás,
   amelyet  az  imént   hallottatok."  Mindnyájan  igazat   adtak  neki,   de
   meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.
   Lk 4,14 - 22a

   Imádság:

   Üdvözítőm, nagy Királyom,
   beértél lelkembe.
   Örömmel hordalak szívemben téged,
   aki a mindenség vagy.

   Legyen a tied minden,
   ami a szívemben van;
   mindent lábad elé teszek.
   Te vagy az én Királyom!

   Édes Úr, Te lejöttél az égből
   egykor a földünkre,
   értünk, emberekért éltél,
   s meghaltál a kereszten, feküdtél a sírban.

   Dicsőségesen föltámadtál,
   fölmentél a mennyekbe,
   de szereteted emlékeként
   nekünk adtad e szentséget.

   Add nekem most kegyelmedet,
   segíts engem testeddel és véreddel,
   hogy méltó lehessek hozzád,
   szentül, jól és jámborul éljek.

   Krisztus, minden földek,
   minden népek, minden kor Királya,
   boldogan énekelje neked az egész világ:
   Dicsértessék mindörökké!