[Evangelium] 2005-01-05

[evangelium at communio.hu]

   2005. január 5. - Szerda

   Miután   Jézus   jóllakatott   ötezer   embert,   nyomban    felszólította
   tanítványait, hogy szálljanak a  bárkába, és keljenek  át a túlsó  partra,
   Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment
   egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt
   a  tavon,  ő  pedig  egyedül  maradt  a  parton.  Amikor  látta,  mennyire
   küszködnek az evezéssel - ellenszelük  volt ugyanis - az éjszaka  negyedik
   őrváltása idején, a vízen  járva feléjük indult.  El akarta kerülni  őket.
   Amikor meglátták,  hogy  a  vízen jár,  azt  hitték,  kísértet;  elkezdtek
   kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.
   Ő azonban  mindjárt  odafordult  hozzájuk, és  így  szólt:  "Bátorság!  Én
   vagyok, ne  féljetek." Aztán  beszállt  hozzájuk a  bárkába, mire  a  szél
   elállt. Azok  egészen  magukon kívül  voltak  a csodálkozástól,  mert  nem
   okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
   Mk 6,45 - 52

   Imádság:

   Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban.
   Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
   Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen
   Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak
   és Békességnek.
   Szent-Györgyi Albert