[Evangelium] 2005-01-04

[evangelium at communio.hu]

   2005. január 4. - Kedd

   Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott  maga előtt. Megesett a szíve  az
   embereken, mert olyanok voltak,  mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért  sok
   mindenre kezdte őket tanítani.  Későre járt már  az idő, amikor  odaléptek
   hozzá tanítványai, és  figyelmeztették: "A  vidék elhagyatott,  az idő  is
   eljárt.  Bocsásd  el  őket,  hogy  a  környékbeli  tanyákra  és   falvakba
   mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!" Jézus azonban így  válaszolt:
   "Ti adjatok nekik enni!" Azok megjegyezték: "Talán menjünk kenyeret  venni
   kétszáz dénárért, hogy  elláthassuk őket?" Erre  Jézus megkérdezte:  "Hány
   kenyeretek  van?   Menjetek,   nézzetek  csak   körül!"   Körülnéztek   és
   jelentették: "Öt kenyerünk  és két  halunk." Ekkor  meghagyta nekik,  hogy
   csoportokban telepítsék le  mindnyájukat a zöld  gyepre. Le is  telepedtek
   százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két
   halat, föltekintett az égre, és  hálát adott. Majd megtörte a  kenyereket,
   és tanítványainak  adta,  hogy osszák  ki.  A két  halat  is  szétosztotta
   valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még  tizenkét
   kosarat szedtek tele  a kenyér és  a hal maradékából;  pedig ötezer  férfi
   evett a kenyérből.
   Mk 6,34 - 44

   Imádság:

   Könnyebb hősnek lenni egy másodpercig, egy óráig, mint néma hősiességgel
   viselni a mindennapot. Vállald magadra, hogy viseled a szürke, hétköznapi
   életet, végezd a munkát, amelyért senki sem dicsér, amelynek hősiességét
   senki sem veszi észre, amellyel nem kelted föl senki érdeklődését magad
   iránt; aki elviseli ezeket a szürke hétköznapokat, és mégis ember marad,
   az igazán hős.
   Dosztojevszkij