[Evangelium] 2004-12-24

[evangelium at communio.hu]

   2004. december 24. - Péntek, Advent 4. hete

   Abban az időben Zakariás,  János atyja eltelt  Szentlélekkel, és ezekre  a
   prófétai szavakra nyílt az ajka:
   "Áldott az  Úr, atyáink  Istene,  mert meglátogatta  és megváltotta  az  ő
   népét;  erős   szabadítót   támasztott  minekünk   szolgájának,   Dávidnak
   családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták  ajka
   által, megszabadít  az  ellenség kezéből,  mindazoktól,  akik  gyűlölettel
   néznek minket;  atyáinkkal  irgalmat  gyakorol,  hogy  szent  szövetségére
   emlékezzék, az  esküre, amelyet  Ábrahám atyánknak  esküdött, hogy  nekünk
   váltja be, amit ígért;  hogy félelem nélkül  és megszabadulva az  ellenség
   kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban  járjunk
   előtte napról napra, amíg élünk.
   Téged pedig, gyermek, a fölséges  Isten prófétájának fognak mondani,  mert
   az Úr előtt jársz, egyengetni az  ő útját; az üdvösség ismeretére  tanítod
   nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
   amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
   azoknak, akik sötétségben és halálos  homályban ülnek, lépteinket pedig  a
   béke útjára vezérelje."
   Lk 1,67-79

   ________________________________

   2004. december 25. - Karácsony, Jézus Krisztus születése - Éjféli mise

   Azokban a  napokban  Augusztusz császár  elrendelte,  hogy írják  össze  a
   földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
   kormányzója  Kirinusz  volt.  Mindenki   elment  a  maga  városába,   hogy
   összeírják.  Galilea  Názáret  nevű  városából  József  is  fölment  Dávid
   városába, a  judeai Betlehembe,  hogy összeírják  eljegyzett  feleségével,
   Máriával, aki  gyermeket  várt.  Amíg  ott  tartózkodtak,  beteltek  Mária
   napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát,  pólyába
   takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   A környéken pásztorok  tanyáztak a  szabad ég alatt,  nyájukat őrizték  az
   éjszakában. Egyszerre  csak  megállt  előttük  az Úr  angyala,  és  az  Úr
   dicsősége  beragyogta  őket.  Nagyon  megrémültek.  Az  angyal  így  szólt
   hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
   egész népnek.  Ma  megszületett  a  Megváltótok,  az  Úr  Krisztus,  Dávid
   városában. Ez  lesz nektek  a jel:  kisdedet találtok  pólyába takarva  és
   jászolba fektetve." Az  angyalt hirtelen nagy  mennyei sereg vette  körül.
   Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
   a földön a jóakaratú embereknek!
   Lk 2,1-14

   Imádság:

   Mária, Krisztus Urunk és egyházunk anyja,
   Rád gondolunk, ha küldetésbe készülünk:
   az örömhír terjesztésére,
   amit feladatul kaptunk.
   Hálaadásod csodálatos;
   a legszebb imádság hálaéneked,
   amit Erzsébetet látogatva énekeltél.
   A Keresztelő édesanyja ezzel válaszolt:
   "Áldott vagy te az asszonyok között!"
   Boldogságodban nem feledkeztél el
   a körülötted élőkről, imáidban
   megemlékeztél az egész emberiségről.
   mindenkiért imádkoztál!
   A kicsinyek mellé álltál,
   ahogy később Fiad tette.
   Mi az Benned, szavaidban,
   hangodban, amit senki sem mer
   bizalmatlan szemekkel méregetni,
   senki sem mer felforgatónak bélyegezni?
   A Magnificatban Istenedet magasztalod.
   "Hatalmasokat elűzött trónjukról
   kicsinyeket pedig felmagasztalt,
   az éhezőket minden jóval betölti,
   a gazdagokat elbocsátja üres kézzel."
   Add enkünk hangodat, énekelj velünk!
   Kérd fiadat, hogy beteljesíthessük
   az Atya ránk vonatkozó tervét!
   (Helder Camara)