[Evangelium] 2004-12-06

[evangelium at communio.hu]

   2004. december 6. - Szent Miklós püspök

   Egyik napon, amikor  Jézus tanított, farizeusok  és törvénytudók is  ültek
   körülötte, akik  Galilea és  Júdea  különböző falvaiból  és  Jeruzsálemből
   jöttek. Az Úr ereje  akkor arra indította  Jézust, hogy gyógyítson.  Ekkor
   néhány férfi egy béna embert hozott  hordágyon. Be akarták vinni a  házba,
   hogy eléje tegyék, de  a tömeg miatt nem  fértek hozzá. Ezért fölmentek  a
   tetőre, és azon  át bocsátották le  ágyastul a középre,  Jézus elé.  Hitük
   láttára Jézus  így  szólt: "Ember,  bocsánatot  nyertek bűneid."  Erre  az
   írástudók és a  farizeusok azt gondolták  magukban: "Ki ez,  hogy így  mer
   káromkodni? Ki  bocsáthatja meg  a bűnöket?  Nemde egyedül  Isten?"  Jézus
   pedig gondolataikba látva megszólalt: "Miért gondolkodtok így  magatokban?
   Mi könnyebb, ha azt mondom: "Bocsánatot nyertek bűneid!" - vagy azt: "Kelj
   föl és járj!" ? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön
   a bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult: "Mondom neked, kelj föl,
   fogd ágyadat, és  menj haza!"  Erre ő  a szemük  láttára tüstént  fölkelt.
   Fogta  ágyát,  amelyen  feküdt,  és  Istent  magasztalva  hazament.   Erre
   mindnyájukat ámulat fogta el,  magasztalták Istent, és félelemmel  eltelve
   mondogatták: "Csodadolgokat láttunk ma."
   Lk 5,17-26

   Imádság:

   Ne engedd, Uram, hogy úgy vágjak neki ennek a hétnek, mint valami mindig
   egyforma, vágyakat, lendületet hervasztó pusztaságnak! Új ösvényt vághatna
   Feléd repeső szívem. Ha tartóssá válnék bennem a vágyakozó szeretet, akkor
   életem nem lenne sivár pusztaság. Akkor az út Hozzád vezet, s ezen az úton
   Te is jössz felém.