[Evangelium] 2004-11-18

[evangelium at communio.hu]

   2004. november 18. - A Szent Péter- és Szent Pál-bazilikák felszentelése

   Amikor (a  kenyérszaporítás után)  a tömeg  befejezte az  étkezést,  Jézus
   mindjárt a csónakba  parancsolta tanítványait,  hogy amíg  ő elbocsátja  a
   tömeget,  menjenek  át  előtte  a  túlsó  partra.  Amint  elbocsátotta  az
   embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett,
   s  ő  ott  volt  egymagában.  A  csónak  pedig  már  jó  pár  stádiumnyira
   eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél  fújt.
   Éjszaka a negyedik  őrváltás idején  Jézus elindult feléjük  a víz  színén
   járva. Amikor  észrevették, azt  hitték,  hogy kísértet,  és  rémületükben
   felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: "Bátorság! Én  vagyok!
   Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki:  "Uram, ha te vagy az,  parancsold
   meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta: "Jöjj!" Péter ki is szállt
   a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél  láttán
   megijedt, és  merülni  kezdett.  Felkiáltott:  "Ments  meg,  Uram!"  Jézus
   nyomban  kinyújtotta  kezét,  megfogta  őt,   és  így  szólt  hozzá:   "Te
   kicsinyhitű, miért  kételkedtél?"  Mikor  beszálltak  a  bárkába,  a  szél
   elállt. A csónakban  levők pedig  leborultak előtte, és  így szóltak:  "Te
   valóban az Isten Fia vagy!"
   Mt 14, 22-33