[Evangelium] 2004-09-18

[evangelium at communio.hu]

   2004. szeptember 18. - Szombat, Évközi 24. hét

   Amikor egyszer nagy tömeg gyűlt Jézus  köré, ő ezt a példabeszédet  mondta
   nekik: "Kiment a magvető, hogy elvesse  a magot. Vetés közben néhány  szem
   az út  szélére esett.  Eltaposták, és  az ég  madarai felcsipegették.  Más
   szemek köves talajra hullottak. Kikeltek,  de aztán elszáradtak, mert  nem
   kaptak elég nedvességet. Ismét más  szemek szúrós bogáncs közé hulltak.  A
   szúrós bogáncsok velük együtt nőttek, és elfojtották őket. A többi mag  jó
   földbe hullott, kikelt  és százszoros termést  hozott." Amikor  befejezte,
   fölemelte a  hangját:  "Akinek  van  füle  a  hallásra,  az  hallja  meg!"
   Tanítványai megkérdezték, hogy  mi a példabeszéd  értelme. Így  válaszolt:
   "Nektek megadatott, hogy megismerjétek az  Isten országának titkait, de  a
   többieknek csak a  példabeszédek szólnak, hogy  nézzenek, de ne  lássanak,
   halljanak, de ne értsenek. Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava.
   Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön
   a gonosz  lélek, kitépi  szívükből, nehogy  higgyenek és  üdvözüljenek.  A
   köves talajba hulló szemek azok,  akik meghallgatják s örömmel fogadják  a
   tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hűtlenné
   válnak. A szúrós bogáncs  közé hulló szemek  azok, akik meghallgatják,  de
   később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben,
   ezért termést már nem hoznak. A  jó földbe hulló szemek azok, akik  tiszta
   és jó  szívvel hallgatják  a  tanítást, meg  is tartják  és  kitartásukkal
   gyümölcsöt teremnek.
   Lk 8,4-15